Általában az ember örül annak, ha rendőrt lát, különösen akkor, ha az a rendőr unatkozik. Én magam is így vagyok ezzel. Persze él sokakban egy idilli világ, ahol a rendőr az álmok világában sem fordul elő, egyszerűen csak azért, mert nincs a munkájukra szükség. De ez nem egy ilyen világ, pláne nem egy olyan több milliós világvárosban, mint Budapest, ahol ugyan a bejelentett lakók száma nem éri el a 2 milliót, de tudjuk jól mindannyian, hogy a valóban itt élők és az ide ingázók összessége jóval meghaladja talán még a két és félmilliót milliót is.

Mint általában lenni szokott, egy ilyen nagy közösség igen vegyes képet mutat. A többség természetesen becsületes állampolgár, minden zsiványság távol áll tőle. Kis szerencsével a bűnözést is csak valamelyik kereskedelmi csatorna „Tényeknek” csúfolt összeállításából ismeri, talán így is van ez rendjén. Azonban kisebb-nagyobb „áthágásokat” mindannyian elkövetünk. Van, aki például úgy gondolja, hogy jól átveri a kapitalista nagytőkét, ha úgy utazik a villamoson, hogy nem vesz jegyet és, ha kell, ehhez gyárt is ideológiát egészen a tatárjárásig visszavezetve a magyar történelmet. A részletekbe nem mennék bele, arra érdemes lenne egy külön oldalt létrehozni a www.judeainemzetifrontelitongyilkosalakulata.hu címen. Vannak olyanok is persze, akik a Nagykörút külső sávjában megállnak „csak egy 10 percre”, mondván, nekik itt van dolguk. Csak nem gondolja bárki is, hogy elmegy egy parkolóig és kénytelen lesz akár 50 métert is gyalogolni??? Mindenkire rábízom, hogy ezeket a stikliket – nevezzük most így – ki mennyire tartja kicsinek, nagynak vagy olyannak, ami fölött szemet lehet hunyni. Én a legtöbb ilyen dologtól igen komoly dührohamokat tudok kapni, mert egész egyszerűen ezeknek a cselekedeteknek az a velejárója, hogy hülyének nézi a többi polgártársát. Gondolom, ezt sem kell részletezni érthető, hogy mire gondolok. A hatóságok joggal próbálnak fellépni ezen kihágások ellen, sokszor igen kevés eredménnyel.

De! De vannak olyan ügyek, amit én magam is érthetetlennek tartok, egyenesen feleslegesnek. A minap Dél-Buda útját járva arra lettem figyelmes, hogy két rendőr egy szolgálati gépjármű közelségét kihasználva – magyarán támaszkodva – egy kerékpárút mellett a fűben ácsorog. Volt egy sejtésem, hogy mi célból, de a „bizonyíték” miatt kicsit vártam. Ez a kicsit várás közel 20 percbe tellett – de nagyon ráértem -, akkor érkezett ugyanis egy kerékpáros, akit jól meg is állítottak. Mondanom sem kell, hogy komoly műszaki ellenőrzést végeztek a gépen, addig nem nyugodva, amíg valami kifogásolhatót és ez által büntethetőt nem találtak. Pár perc papírmunka után el is engedték a nap fogását. Nos, mielőtt még egyesek azt vágnák a fejemhez, hogy ne kivételezzek a kerékpárosokkal, azoknak jelzem, nem kivételezek. A kerékpár ugyanis jármű, közlekedési eszköz, a megfelelő műszaki előírásoknak meg kell felelni. Gondolok itt a gumik és a fékek kifogástalan állapotára vagy a lámpák – szigorúan elöl és hátul is – létezésére, lehetőleg működve. Magyarországon jelenleg egy forradalom zajlik, az pedig a kerékpározás elképesztő térnyerése és társadalmi megújulása. De ez nem megy konfrontáció nélkül, hiszen sokaknak ez egyáltalán nem tetszik. Meglepő, hogy mennyien gondolják még mindig azt, hogy a 21. század fő közlekedési eszköze az autó lesz. Gondolják azt is persze, hogy ha kell, akkor a város közepére 6-8 sávos autópályákat kell építeni, tovább fejlesztve akár az V. kerületi Kossuth Lajos utcát, ami már most is olyan, mintha egy régen forgatott film díszleteit hagyták volna ott, az életet csak az átmenő forgalom adja.

De nem akarok messzire menni, maradjunk a budai esetnél. Értem én, hogy a megnövekedett kerékpárok száma azt eredményezte, hogy sok olyan bicajos is drótszamárra ül, akik szintén fittyet hánynak a szabályoknak és előírásoknak. Mondom, forradalom van és ahol forradalom van, ott zavarodott középparasztok és szereptévesztésben szenvedő idióták is lesznek szép számmal. De azért az is igaz, hogy ez a forradalom békés és ennek így is kellene maradnia. A „megtévedteket” nem büntetni és zaklatni kellene, nem elvenni a kedvét egy egyébként olyan tevékenységtől, amiből az egész társadalom csak profitál. Aki hibát követ el, azt figyelmeztetni kell és a hibát javítani szükséges. Az a kerékpáros egyébként, akit sikerült megbüntetni egy általam nem ismert összegre, azért kapott csekket – amennyiben jól láttam az esetet – mert nem volt csengő a kormányára szerelve. Lámpa elől és hátul, fényvisszaverő prizmák – macskaszem – hátul és a kerekeken, illetve láthatósági mellény és bukó is (ez utóbbi persze nem is kötelező). Csengő nem.

Értem, jogszerű lépés volt. De egyben ostoba is. Nem is a szerencsétlen közrendőrökre gondolok, hanem azokra, akik azzal az egyértelmű szándékkal tették ki őket egy másodrendű út mellé, hogy pár ezer forintot legyenek szívesek besöpörni a kasszába, mert hát ugye a büdzsé nem úgy áll, ahogy azt valaki megálmodta egy pár hónapja. Itt tenném hozzá, hogy azokat a kerekeseket, akik az autók között szlalomoznak, a záróvonalnak, piros lámpának értelmét nem látják, nyugodtan lehetne üldözni, büntetni. Számtalan esetben látom, hogy kerékpárúton ellenőriznek a rend őrei, míg mellettük 5 méterre a közúton egyesek olyat adnak elő a kétkerekűvel, hogy azt egy BMW-s is megirigyelné. Talán nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy nem is voltak olyan nagy ostobaságok abban a coccializmusban azok a jó kis KRESZ-parkok…

Nagy Tamás