Az év első nyíltvízi triatlonversenyét másodszor is Agárdon rendezte az 575 csapata, azaz Keszthelyhez hasonlóan a színvonal garantált volt. Az időjárás volt csak kérdéses, mert az egész héten esős/hűvös volt, de szombaton 16 fok és napos idő várta a szépszámú versenyzősereget mindkét távon. Én a Mega Early Bird-ös keszthelyi nevezésem okán ingyen indulhattam, míg Geszosz Petinek jó felmérő/előverseny volt ez a június 1-i Tours-i Ironman 70.3 előtt.

A bemelegítés egy retró evezőgépen a ruhatárnak helyet adó épület folyosóján tettem meg, ami tök jó ötlet volt, mert a jéghideg vízben nem nagyon volt kedvem úszni.

Úszás (1000 m, 2 kör)

15,5 fok a vízhőfok, emiatt rövidítettek, így 1,5k helyett csak 1k-t kellett úszni (sprinten 500m). A neoprénem becipzározásához két ember kellett, Peti segítői/kísérői, Vali és Hildebrand Peti segítettek nekem. Megcsináljuk a búváremberek támadása című fotót, majd a rajthoz sétálunk. Döglött halak tetemei várnak ránk ott, ahol besétálunk a Velencei-tóba… Ez a víz még nekik is hideg? Besétálunk, mert persze a vízből lesz a rajtoltatás. „Nem meleg a víz!” – mondja egy csajszi mellettem. „De legalább hideg!” – válaszolom neki. Első sorból középről indulok, sajnos nagyon közel van az első bója, amit megkerülve nagy kavalkád/bunyó/víznyelés/légszomj/fulladás/pánik jut osztályrészemül. Aztán elmúlik a rossz érzés, lerázom magamról az embereket, innentől gyakorlatilag egyedül úszhatok végig.

17:58 (1:48/100 m) (17./91 absz., 3./15 szenior1 ffi)

D1

Neoprén le, zokni/cipő fel… Egy perccel többet vagyok bent, mint kellene, így sokan megelőznek.

2:24 (7./15)

Kerékpár (39 km, 5 kör)

Bringapálya nem volt veszélyes, kár volt beparáztatnia az egyik sprintesnek bennünket az elején. Nem volt rossz az útminőség, a két fordító meg pont vállalható. Hely is volt az előzéshez, kivéve mikor betévedt egy-egy autó a pályára… Lendületesen kezdek, előzgetek, de hamarosan utolér a Burján, akivel tudom, hogy menni kell, így felszállok a gyorsvonatra. Kialakítunk egy 6-8 fős bolyt, amivel végig tartjuk a 37,6-39,8 km/h közötti tempót. Első 20k-ban sokszor vezetek én is, aztán megpihenek. Egy Tribe-os srác a legerősebb, ő, meg a Jenő van elöl sokat, meg még talán egy FTC-mezes, többiek sunnyognak. A nyugati fordítónál párszor megrántják elöl a sort 45-47 km/h-val, egyszer elbambulnak páran előttem, úgy kell tepernem, hogy utolérjem az elejét. Sótabit képtelen vagyok kiszedni a fiolából, még foggal sem megy, marad a gél, meg a víz/izo. Gyakorlatilag 1 óra alatt ledaráljuk a 39k-t.

1:00:54 (38,3 km/h) (10./91, 2./15)

D2

Nagyjából együtt depózunk mindnyájan ebben a csoportban.

1:35 (6./15)

Futás (9,25 km, 4 kör)

Egyenletes tempóban (4:05-16) végig. Jencit nem lehet utolérni, aki már az elején kilő, és eldönti a szenior aranyérem sorsát. Aztán észreveszem a Boronkayt is a pályán. Vajon ő is előttem van? Sebaj, a 3. hely jó lesz. Sajnos a szpíker nem mondja be a körök végén a pozíciókat, így nem tudom hol állok, csak a célban derül ki, hogy ezüstérmes lettem a korosztályomban! Célban feltankolok (banán, kóla, víz), gratulálunk egymásnak a Tamással (Tribe), majd visszamegyek Valiékhoz, hogy együtt szurkoljunk Petinek. (Időközben a hidratálásért felelős menedzser, azaz Hildebrand Peti is visszatért egy sörökkel megpakolt szatyorral.) A legviccesebb az volt, mikor a „Még egy kör, hajrá!” – biztatom, mire visszaszól valami olyasmit, hogy ez még viccnek is rossz. Várjuk, hogy újra felbukkanjon az épületkomplexumot körbefutbva, de csak nem jön… Még jó hogy nem, mert nem volt több köre, célba ért. Hoppsz, ezt elszámoltuk!

38:49 (4:12/km) (18./91, 2./15)

Nagyon boldog és elégedett vagyok a pódiumon, nagy menet volt ez, erős mezőnnyel, amiben elitek is voltak. Nálunk Dobi Gergő, illetve két csapattársa, akik így ki is bérelték az abszolút első három helyét. Sprinten meg Dévay Zsombor indult (és nyert). Olimpiai távon Peti és én is egyéni csúcsot döntöttünk, ha az úszásunkat kivetítjük 1,5k-ra.

2:01:40 (12./91, 2./15)

Galéria