Harmadik alkalommal, de sajnos lehet, hogy utoljára került Iszkasuentgyörgyön megrendezésre ez az évnyitó duatlonverseny.

A Székesfehérvár melletti kis település Iszkaszentgyörgy Kincsesbánya mellett található. Az időjárás cseppet sem volt kegyes hozzánk, hiszen éppen vasárnap esett vissza a hőmérséklet több mint 10 fokot. Így aztán mindössze 5 fok, és jeges/metsző/orkánerejű szél fogadott bennünket a helyszínen. Nem tudom, hogy hármunk közül (Vera, Nedus, jómagam) melyikünk miatt van mindig szélsőséges időjárás a duatlonokon… Igaz legutóbb Ajkán szép időnk volt. Előtte viszont ott sem volt, míg Tabon kétszer is elvert minket az eső, szóval pillanatnyilag 4/1 a duatlon/jó idő arány.

Az iszkai pálya nyerő számkombinációja a 3-6-2 volt, azaz 3 kör futás, 6 kör bringa és 2 kör futás volt a penzum a sprinttávon, ahol 4,7-18-2,8 km-t kellett teljesíteni. Persze csak azután, hogy elengedtük a távolsági buszt a főutcán, ami hatalmas ovációt kapott a versenyzőktől.

Futás #1

A főútról lekanyarodva a templom dombjára többszintes emelkedőn kellett felfutni, aztán viszont szélvészgyors lefutás következett vissza a főútig, majd síkon a depóhoz.

Kerékpár

A körpálya egy megmászandó emelkedőt tartalmazott, a kanyarok jól bevehetőek voltak, így gyakorlatilag fék nélkül lehetett csapatni. Bolyozni ugyan lehetett volna, de a körpálya nem volt ideális hozzá. A szél a hosszú egyenes részen volt idegesítő, amikor orkanszerűen lecsapott, ekkor bizony érdemes volt belekapaszkodni a kormányba, amúgy végig lehetett könyökölni. Az jó volt, mikor az utolsó előtti köröm elején a Gabi elment mellettem, én meg próbáltam utána menni (nem igazán sikerült), majd a Zoli ért utol, és körözött le ugyanennek a körnek a végén. Kérdezte, hogy vagyok, mire mondtam neki, hogy: “Kapd el a Gabit!”

Futás #2

A templom előtti utolsó, legmeredekebb emelkedő a 2. futás során kikerült a pályából, így akár még jobb időt lehetett futni.

Kiváló kis erőfelmérőnek bizonyult ez az iszkaszentgyörgyi szezonnyitó verseny. Ott folytattam, ahol tavaly szeptember végén abbahagytam Balatonszemesen, azaz 4. lettem a korcsoportban. A Zoli és a Jenő más kávéház, a harmadiktól 1,5 percre voltam, ami sok egy sprintversenyen. (A depóban sok időt vesztettem, főleg a 2.-nál, mikor lerepült a gyorsfűzőm zárósapkája, szerencsére így sem oldott ki a futás során a cipőm.) Igazából, ha akartam volna, sem tudtam volna, hogy kivel kell(ene) versenyeznem, olyan gyorsan történt minden. A pálya kitűnő volt, igazi élmény volt végigmenni rajta. Kár lenne, ha jövőre már nem kerülne megrendezésre ez a nagyszerű futam…

A Zoli és a Gabi simán nyertek, utóbbi abszolútban is, mellettük sok UTE-s fiatal is a dobogón zárt. De az útitársaim sem távoztak üres kézzel, a Vera és a Nedus is ezüstöt szerzett.

Galéria