Prológus
Fuss, mint egy gladiátor! Ez volt az idei, jubileumi 30. római maratoni szlogenje, ami ráadásul duplán jubileumi volt, mert Róma ünnepi évet ült a niceai zsinat évfordulójának apropóján. (325-ben I. Konstantin római császár tanácsot hívott össze a keresztény egyház püspökeinek, ahol fontos vallási alaptételeket rögzítettek.) Rekordszámú, 28 ezer nevezőt regisztráltak, soha ilyen népes mezőny nem indult még az Örök Városban. Mi 7 fővel neveztünk, de a Geszosz Petinek sajnos vissza kellett lépnie, így végül hatan álltunk oda a vasárnapi rajthoz: Vali, Angi+Cápi, Zoli, Zsolti és én. A pálya vonalvezetése természetesen érintette a főbb nevezetességeket, és ugyan sok kanyarral volt teletűzdelve, de szerintem könnyebb/jobban futható, mint a párizsi vagy a budapesti pálya.
Expo
A csomagfelvétel a maratoni expón volt, aminek a Kongresszusi Palota adott otthont a John Kennedy téren. Busszal szenvedtük ki magunkat oda jó 1 óra alatt pénteken, persze csak azután, hogy vagy 4 órát barangoltam Mónival és a Gergővel a Vatikán Múzeum csodás műalkotásai között, csúcspontként a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóival, amivel egyszerűen nem tudtunk betelni. A futóexpo profi és igényes szervezésű volt rengeteg standdal, kiállítóval, fotóponttal. Nekem a “lihegő alagút” tetszett a legjobban, ahol egy futó egyre gyorsuló légzése hallatszódott a hangfalakból, miközben az ember végigsétált a vörös fényben izzó csatornában. Aki nem tudta volna, hogy futókiállításon van, az könnyen más testmozgásra is gondolhatott a bizarr hangok hallatán…
Felkészülni!
A szombat esti közös tésztaparti nem maradhatott el a Róma külsőn lévő kempingünk éttermében. Zsoltival még megittunk 1-1 sört, miután a többiek nyugovóra tértek, de aztán mi is eltettük magunkat, mert másnap korán kellett kelni. 6-kor a Zsolti mobilháza előtt találkoztunk a kisbusznál, amit a Cornelia metróállomásnál parkoltunk le. Angi totál be van sózva élete első maratonja előtt, ellenben a Zolin nem látszódott különösebb izgalom, a Zsolti viszont több mint bizonytalan volt, mert nem készült fel rendesen, mint tavaly. Sok futó volt a metróban, csakúgy, mint Párizsban. Aztán a másik vonalon még több, a Termininél való átszállás után. A Circo Massimóhoz közel a csomagleadás, ugyanolyan kamionos rendszer, mint Párizsban. Nyújtás, kenőcsözés az érzékenyebb részeken a kidörzsölést elkerülendő… Angi szétröhögi magát rajtunk, mikor két kézzel a gatyánkban matatunk. Geszosz Peti és Vali is megjelenik, így együtt a teljes csapat a rajt előtt.
Rajt!
Irány a Kolosszeum és a rajzóna! Együtt megyünk a zónákhoz, a többiek a hátsóba (D) kaptak besorolást, én a B-be, míg a Cápi az A-ba. Sok sikert kívánunk a többieknek, nekünk viszont még meg kellett kerülnünk a mellettünk magasodó Kolosszeumot. Bemegyek a B zónába, majd egy ponton kijövök oldalt, és lesétálok Cápival az A bejáratához, ahol megállítanak a szervezők, akik beküldenek a B-be, de pont ezt akartam, mert így a zóna legelső sorába állhatok, a szalag mögé. Cápi az A-ban kóvályog, de elengedi a rajtját, és inkább megvárja, míg mi előresétálunk. Egy emelvényem egy dj csaj pörgeti a zenét, majd durrannak a konfettiágyúk, és elrajtolunk!
Maraton
A Via dei Fori Imperialin futva nem bírom ki, hogy ne pillantsak hátra, hogy még egyszer megcsodáljam a Kolosszeumot és konstatáljam, hogy igazából hol is futok maratont. Bele is borzongok. Befordulunk a Piazza Venezián (Altare della Patria – A Haza Oltára, Vittorio Emanuele II lovasszobrával) jön egy kis emelkedő, tetején az 1 km-t, ill. az utolsó km-t jelző tábla, merthogy ugyanitt fogunk elfutni a végén is.
Cápival 5 perc környéki tempóban együtt megyünk az elején, dumálunk nagyjából 10 km-ig, aztán saját tempóban tovább mindketten. (Ő negatív splitre készült, azaz a 2. felét gyorsabban teljesítve.) “Minden út a célba vezet!”, “Előbb futás, aztán Guinness!” – táblákat mutatnak a szurkolók az út mentén.
Móni és a Gergő kb. 14 km-nél várnak, kifutok hozzájuk, megcsókolom a Mónit, majd futok tovább. Később a Geszosz Petiéket is kiszúrom, ami szintén tök jól esik, főleg, hogy nem tudtam hol lesznek. Az Angyalvár melletti hídon átfutva ráfordulunk a Szent Péter térre vezető útra, szemben a távolban ott a bazilika, libabőrös is lesz tőle az ember (17 km)! A féltávot 1:44:36-nál érem el.
Északnak vesszük át irányt, fel az olimpiai parkhoz és a stadionhoz (Foro Italico). 27 km-nél elérem a holtpontot. Lassulás. Kicsit korai, de ez van. Ennyire vagyok kalibrálva úgy látszik. A szobrokkal körülvett pályát is körbefutjuk. Megérint a történelem. Sajnos ez sem elég, hogy tartani tudjam az 5 perces tempót, 5:20 megy csak, de az legalább végig stabilan. Átfutunk a Ponte Duca d’ Aosta hídon az ocsmány Mussolini obeliszknél a Tevere túloldalára. Több hídon már nem kell átkelni.
Kisüt a nap, melegebb is van. Felhős időben, 14 fokban indultunk. Változékony az idő, mert egyszer elver bennünket az eső is, de ez kifejezetten jól esik. Nem zavar, mert amúgy is végig öntöttem magam vízzel, ill. szivaccsal töröltem az arcomat. Fogyasztásom: sótabi 3x, gél 2x, energiaszelet 1x, ill. a frissítőpontokon végig víz/izotóniás, egyszer pedig banán.
A rakparton futva jön a lejtő, majd az alagút, bent a sötétben a Gladiátor filmzenéje bömböl! Hidegrázós. A legjobb értelemben persze. Már várom a túlsó végén az emelkedőt, de szerencsére az elmarad. Körbefutjuk a Piazza del Popolót (36 km), majd elfutunk a Spanyol Lépcső alatt (37 km), és keresztülfutunk a Piazza Navonán (39 km).
Cél!
A célhoz közeledve egyre több szurkoló. A Piazza della Bocca della Veritát (Portunus temploma, Győzedelmes Herkules temploma) is érintjük, aztán már csak egy utolsó emelkedő vár ránk a vége előtt. No meg a célegyenes a Circo Massimóban. Móniék a kordon mellett, az Andival. Cápi már rég a célban. 3:22:21. Nekem 3:38:20 lett. Majdnem 1k-val többet mért a Garmin, ami 3:35-öt mutatott nekem 42,2k-nál. Mindenesetre jó kis menet volt ez! A célterület ellenben kicsit csalódás. Sétálunk a senki földjén. Vizet sem kapunk közvetlenül a célban. Mindössze egy előre összekészített szottyadt kis csomagot, benne: víz, alma, kekszek (sós, édes). Karcsú. Főleg a tavalyi párizsihoz, de még a budapestihez képest is! A pajzsot formáló érem viszont szép, súlyos. Csomifelvétel sima, mint Párizsban. Visszamegyünk a Piazza della Bocca della Veritához (kb. 42 km-nél) szurkolni a többieknek. Jön a Zoli (4:31:39), majd nyomában az Angi (4:32:20): „Mennyi van még hátra? Mindjárt itt a vége! Csak egy nagy emelkedő!” Zsolti megszenved a vádlijával, ami totál beállt neki 32 km-nél. Ezzel ki is csúszik az 5 órából. Nem baj, neki is megvan. Nem elégedett: „Nem csináltam meg, csak beértem.” – ismeri el. A Vali is szépen 6 órán belül lehozza második maratonját. Mindenkinek gratula! Szép volt, lányok/fiúk! Meghódítottuk a csodálatos Rómát!
Epilógus
Több mint 28.000 atléta futott az Örök Városban.
A 8:15-ös rajt előtt a római légió történelmi csoportja hagyományőrző módon a startvonalig menetelt előre.
Aztán 42 másodpercnyi néma csenddel – minden egyes kilométerért – adóztak a jelenlévők a pápa egészségéért. (Ferenc pápa február 14-e óta kórházban feküdt kétoldali tüdőgyulladással, április 21-én, húsvét hétfőn pedig elhunyt…)
Az olasz nemzeti himnusz felcsendülésével hivatalosan is elrajtolt a 30. Római Maratoni.
Olaszország minden szegletéből, és a világ 127 országából jöttek futók, akik lefutották a római maratont.
Mindannyian gladiátorokká váltak abban a pillanatban, amikor diadalittasan befutottak a fenséges Circus Maximus arénába.
Az idei rekordlétszámával a római maraton belépett a világ 10 legnépesebb maratonja közé.
(ENDU)
Videó
Videó
Galéria
