„YoUB never run alone”, azaz az UB-n sosem futsz egyedül!
A 18., azaz idén nagykorúvá váló Ultrabalaton (since 2007) a Szerencsejáték Zrt. számára is mérföldkő lett. Az eddigi UB-ken ugyanis csak egy csapattal álltunk rajthoz, ám idén már kettővel (Lassan Vágtázó Szerencse, Lucky Runners) vágtunk neki a 211 km-es táv leküzdésének. Ha így számoljuk, akkor összesen 422 km-t futottunk le, csakúgy, mint Takács “Csipi” Krisztián, aki a tavalyi őrültsége után (bringán a BuBán le – UB egyéniben megfutva – BuBán haza bringával) idén újabb lapáttal tett rá, a “csak egy kör” helyett kettőt (!) vállalt. Csipi emberfeletti teljesítménye mellett adományt is gyűjtött, de a szervezők mindenki számára lehetőséget biztosítottak, hogy az időmérő chipek letéti díját jótékony célra ajánlják fel, amivel természetesen mi is éltünk.
A Lassan Vágtázó Szerencse (Beszprémi Erika, Juhász Rita, Panulin Ildikó, Gál Szabolcs, Illés Péter, Kelemen Bence, Sándor Roland, Temesi Zsolt) szombat reggel 7:46-kor rajtolt el, míg a Lucky Runners (Cseh Ágnes, Kovács-Hoffman Lujza, Lévai Kamilla, Farkas Péter, Ihász Zsolt, Kovács Zoltán, Mráz Máté, Nagy Dániel) bő két órával utána, 9:50-kor. Előbbi 21:47:52 órával teljesítette a távot, mikor másnap kora reggel 5:33-kor visszaérkezett Füredre. A Lucky Runners-formáció pedig 20:47:28 órával teljesítette a 211 km-es penzumot, amikor vasárnap 6:36-kor beesett a célba.
Bizony annyi minden történt a két csapattal a majd egynapos verseny alatt, hogy felsorolni is nehéz, de azért megpróbáljuk!
Kb. 100 méterre a versenyközponttól kérezi tőlem a Máté, hogy hol vannak a karszalagok/rajtszámok, amik a chipfelvételhez kellenek. Hát a Zoli kocsijában a szálláson…
Eléred/meddig bírod Kipchoge 2:01:39-es maratoni iramát (21 km/h) a versenyközpontban felállított futópadon? Többen is megcsináltuk, ráadásul szedett-vedett utcai szettben.
Hasznos kiegészítő a futáshoz a kompressziós szár, fontos alapdarab pedig a futónadrág. Ketten kompressziós szárat vettek, valaki meg futónadrágot (!), mert nem volt neki(k).
Az est fénypontja mindig a technikai tájékoztató & a csapatmegbeszélés. Ez ugyanúgy végződött, ahogy az elmúlt években mindig, azaz: Majd a verseny alatt megoldjuk/improvizálunk!
A chip a lényeg, az menjen körbe, más nem számít. (Igaz, Kriszta?) Jótanács: az első futó a chippel aludjon!
Ha nincs ott a váltóponton a csapattárs, akkor fuss tovább! Bizony volt előfordult többször is.
Tetőcsomagtartó átszerelése a rajt reggelén a Zoli autójáról a céges kocsira. Ja, hogy az nem is a mi kocsink? Hoppá!
Füredi beúszás, avagy a Rita 800 m-t úszott, mert nem érte be holmi futkosással, így ő aquatlonozott. A víz hőfoka: jéghideg, mi csak combig álltunk bele a déli parton.
Videófelvételek készítése alatt (GoPro, telefon) a szakállas kérdés: Ez hangot is rögzít?
Máté maratonista lett a Szigliget és Balatonmáriafürdő közötti szakaszo(ko)n. Üdv a 42 km-esek klubjában! Lujzi: Jól vagy? Máté: Igen, de ma már nem szeretnék futni!
Szurkolás/biztatás a futóknak, egyszerű szókinccsel: Hajrá, hajrá! Gyerünk-gyerünk! Jó a tempó! Nyomjad!
És persze futás minden mennyiségben! Pulzuskontrollal, 100 m sprintverseny a valtópontig, bicós zenei kísérettel, orkán erejű szélben, dögmelegben, naplementében, fejlámpával éjjel az erdőben, hajnali hidegben, napfelkeltében.
És megannyi poén, hülyéskedés, bolondozás, ugratás, zene, ének, tánc, avagy a frenetikus hangulatot harmadszorra is garantáltuk! Jövőre veletek/újakkal ugyanitt!
Még egyszer köszönjük a Szerencsejáték Kulturális és Szabadidő Egyesület támogatását!
u.i.: Meg akarod ismerni magad még jobban? Vagy a másikat? A munkatársadat? Akkor gyere az UB-re! Garantálom, hogy ez alatt a 21-22 óra alatt sikerülni fog. Ráadásul az illető mind jó/rossz oldalát. Az idő múlásával ugyanis a fáradtság/nyűgösség is exponenciálisan nő, azaz a végén az együtt átvirrasztott éjszaka után mindenkiről lehull az álarc. Mert erről (is) szól az UB!
Galéria
