Tiszaújváros a triatlon egyik hazai bölcsője, mégsem indultam itt még soha, mert csak sprinttávú (0,75-20-5 km) versenyt hirdetnek (a mostani volt a 33.), ezért meg nem utaztam 160 km-t Budapestről. Egészen mostanáig, amikor is szombaton a Mónival és a Gabival leautóztam ide. A klubcsapat országos bajnokság jó hívószónak bizonyult, pláne, hogy az Újpest triatloncsapatát képviselhettem, ami büszkeséggel töltött el. (Másnap ugyanilyen távon egyéni versenyt is tartottak, ám azon nem indultam.)

Az ilyen klubcsapat-típusú versenynek az az érdekessége, hogy az elejétől a végéig mindent együtt kell csinálni, hiszen a 3. célbaérő csapattag ideje számít. Mi csak hárman voltunk, holott voltak ötfős csapatok is igencsak jól csengő triatlonos nevekkel: Kindl Gábor, Boronkay Péter, Vanek Ákos, Kuttor Csaba, stb. Nálunk a Zoli volt a húzónév. Megtiszteltetés volt vele/utána versenyezni/menni. De az Iván is nagyon erős volt. Én lógtam ki, mert ilyen távon nem sok, csapatversenyben meg pláne nincs nagy rutinom.

Bemelegítésképp közös bringázást tartottunk a környéken. A futamunk rajtja 14:18-kor volt. Kaját csúnyán elkottáztam, mert már kevés időm volt a rajtig, így nem tudtam enni, a Móni rohant el az energiastandhoz, de a megvásárolt termékek közül csak egy energiaszeletet engedélyezett a Zoli. (A Gabi meg valami aszalt gyümit adott nekem stikában.)

Úszás

A strand 50-es medencéjében zajlott, időpontra indítottak, szerencsére csak miénk volt a sáv, mikor elrajtoltunk. Jól ment, túlteljesítettük az 1:45-ös tervet, amit a közös edzések alapján lőttünk be. Zoli ment elöl, aki többször hátúszásra váltott, hogy megnézze hol jövünk, de nagyjából végig ott voltunk a lábvizén. Én úsztam mögötte, utánam meg az Iván. Hány hosszt kell úszni? 15-öt. Nem tudtam számolni, de szerencsére a Zoli igen. Kimászás után, mikor a pulzusunk az egekben már magyarázza nekünk, hogy vegyünk levegőt, meg azt is, hogy rázzuk le magunkat.

Kerékpár

Az elején kissé leszakadtam, Zoli visszajött értem, aztán már nem volt gond. Azt leszámítva, hogy a végefelé a vádlim begörcsölt, de szerencsére kisvártatva elmúlt. Bolyozásban is segített a Zoli, meg aztán hátulról tolt kézzel, ha kellett. Miközben vezetett, végig mutatta a kátyúkat. Szólt a körforgalom előtt, hogy frissítsünk. Szinte végig elöl ment, nemhiába mentünk majdnem 38 km/h-s átlagot.

Futás

Pokol volt, mert a gyomrom fel akart robbanni. Valami nagyon nem stimmelt. Vajon mi volt a ludas? Aszalt gyümi? Reggeli zabkása? BCAA? Zoli tolt a derekamnál szinte végig. A célba is. Kidöglöttem, a kordonra görnyedtem, miközben ő már élménybeszámolót tartott a tanítványainak. Neki ez egy jó kis bemelegítés volt a másnapi egyéni versenyre. (Amit aztán kategóriájában meg is nyert.)

Zoli előrejelzése amúgy a 6. hely volt, ami be is jött, a dobogóhoz 1:06-os, de inkább 1:05-ös idő kellett volna.

Gyomrom még a versenyt követően is szarakodott. Két kis üveges kóla tette rendbe, na meg a kiadós, nem túl könnyű kaja a közeli csárdában, ahol utána megebédeltem a Mónival és a Gabival.

Statisztika

6. hely/24 szenior csapat

1:08:45

Ú 12:42 – 1:42/100m (4.) (10:54)

D1 1:35 (4.) (1:10)

K 31:56 – 37,6kmh (10.) (30:16)

D2 1:12 (7.) (1:05)

F 21:22 – 4:17/km (8.) (19:33)

Videó

Galéria