„Ne húzd az időt, atléta!” (a suhancok főnökének beszólása a Bűnvadászokban)

A Zsolti azt mondta, hogy idén 50 évesen vagy lefutja a maratont, vagy soha! Hogy is hagyhattam volna veszni egy ilyen lehetőséget, nosza rajta, készüljünk fel együtt a párizsi maratonra az olimpia évében! (Az olimpiai pályán is lehetőséget kapnak a hobbifutók, ám bonyolult a kvalifikáció, amiről végül sorsolás dönt.) Az április eleji maratonra ellenben csak a nevezési díjat kell kicsengetni (240 euró volt duóban, azaz két nevezést egyszerre leadva, némi kedvezménnyel), aztán lehet futni. Nekem a 18. (12. sima + 6 az IronManeken), Zsolti elsőbalozó, csakúgy, mint a mezőny fele!

„A jó kiképzés eredménye.” (McBride kapitány a Bűnvadászokban)

Eredetileg 6 hónap felkészüléssel kalkuláltunk. Ez aztán hirtelen megfeleződött (!), miután a Zsolti egy focimeccsen a karjára esett és csúnyán kiment a válla… 3 hónap alatt lehet maratont futni? Igen! Persze csak és kizárólag megfelelő állóképességgel és sportos alapokkal, amit a Zsoltinál a foci, ill. a (szoba)kerékpár jelentett. No meg a sok egyéni/közös futás (14 km-ek a Szigeten melóból ki/vissza). Februárban (az első) félmaraton Kaposváron, a 29 km-es Velencei-tókör 4 héttel a maraton előtt (főpróba), majd még egy 21k két héttel előtte.

Rajtszámfelvétel & tésztaparti

A rajtszámfelvételt az első lehetséges napon, azaz csütörtök kora este megejtettük, mert utána nagyon zsúfoltnak mondták a Porte de Versailles metróállomásnál található Expót, ami Franciaország legnagyobb kiállítási parkja. Kint is/bent is fotózkodtunk a Zsoltival, illetve körebjártuk a kiállítókat/standokat a hatalmas csarnokban. Nagyon menő cuccok voltak, mint például a kizárólag a párizsi maratonra gyártott futócipő, illetve a fekete tehnikai eseménypóló.

Hivatalos tésztaparti sajnos nem volt, így szombat este az Eiffel Torony mögött a Cafe Fleurban tartottuk meg a privát szénhidrátfeltöltésünket. A Móni és a Zsolti Lasagnes Veggie-t fogyasztott (23 euro), míg én Meatball Linguine-t ettem (21 euro), sört, vizet, és limonádét ittunk a kaják mellé (17 euro lett volna akcióban a Bolognai). Pali a maraton okán meghív mindenkit, ami igazán kedves tőle.

A verseny reggele

A 3 óra 30 perces zónába neveztem be magunkat, hogy minél hamarabb rajtolhassunk. Így is 8:47-re írták ki a hivatalos rajtunkat (a verseny 8-kor indult), 8:15-re ajánlották a helyünk elfoglalást zónában, ami 8:32-kor zárt. Így aztán 6-kor ébresztőt tartottam. Jól aludtam a futás előtt. Korábban kaptunk reggelit a szálloda étkezőjében, amit előző nap dumáltunk meg a készséges magyar felszolgálócsajszival. 7-kor irány a metró. Egy nem túl józan srác jelenik meg a túloldali peronon, neki bizony csak nemrég ért véget az éjszaka. Nem számított ilyen nagyszámú közönségre, tudniillik a mi oldalunkon rengeteg futó gyülekezik. Elkezd viccelődni/dumálni nekünk, mire az egyik futó szóba elegyedik vele. Franciául magyaráznak egymásnak oda-vissza, mindenki megmosolyogja a jelenetet. Befut a szerelvény. A metrókocsiban is szinte csak futók vannak. Ahogy közeledünk, a Concorde-hoz, egyre többen szállnak fel, mikor kiszállunk, majd az aluljáróban keringünk már hatalmas tömeg. Átszállunk az 1-es (sárga) vonalra, amivel a Diadalívhez megyünk. Itt hatalmas aluljáró van, számtalan kijárattal, nekünk az Avenue Foch-on kellett feljönni a csomagleadáshoz. A kordonnál kis sor, csomagátvizsgálás. A leadás a rajtszám alapján a parkoló kamionoknál gördülékeny, nincs sorbanállás. Zsolti majdnem elfelejti az inhalálóját. Toi-Toi-oknál kisebb sor. Wc-papírom kifejezetten kelendő. Viszik, mint a cukrot. Egy francia srác szólít meg: „Magyar!” Csak kamillázok. Jól hallom? A sapkámra mutat, majd azt mondja „Balaton.” Elkezdünk dumálni, majd sok szerencsét kívánunk egymásnak, mert sietni kell a zónához. Móni a kijáratnál vár bennünket. Fotó a Diadalívvel (Arc de Triomphe, 1836) a hátunk mögött. Forgalom nincs leállítva körülötte. Rohadt messze van a rajt, de írták is, hogy kb. 20 percre a Diadalív túloldalán. Hömpölyög a tömeg. Csomagvizsgálás/motozás a nem futóknak a zónák melletti járdarészen. Megvárjuk a Mónit, majd együtt kocogunk előre. A kerítésnél egy nő odaengedi Mónit, hogy jobban láthasson engem.

Rajt!

Kb. 13 fok, borús idő, időnként szemerkél az eső. Ennél ideálisabbat nem lehetne kérni. 70%-os páratartalom, de az sem vészes, Zsolti asztmája is bírta. 8:47 után kb. 10 perccel egy kis csoporttal indulunk neki az Av. des Champs-Élysées-nek, ami az előzetes félelmeim ellenére több, mint kellemes kis kockaköves, ráadásul végig lejtős. Az első kilométert így együtt futjuk le. Aztán Zsolti mondja, hogy menjek már! „Bocsánat, ha zavarok!” (Johnny, És megint dühbe jövünk) A lejtő alján elérjük a Place de la Concorde, Obélisqué-t (23 méter magas), azaz a Concorde teret.

Parfümfújás & szemétdobálás

Egy „Marry me!” táblával fut egy csajszi a fiúja mellett. Befutunk a Place Vendóme-ba, középen a Colonne Vendóme (44,3 m) magasodik. Aztán kb. 3k-nál körbefutjuk az Opéra Garniert (1875), ahol kórus énekel, pont, ahogy itthon is szokott. Üdvözlöm a triatlonos csajokat a futómezőnyben, aztán az Operát megkerülve látom a Zsoltit elfutni, akit itt láttam utoljára a versenyen. De mitől viszket így a hátam/mellkasom, mindenem? Okos volt, hogy a verseny előtt befújtam magam a Legend Red Mont Blanc parfümmel, amit a Mónitól kaptam szülinapomra… Ez az izzadsággal elegyedve, majd lefolyva kellemetlen bőrirritációt okozott… Átfutunk a Louvre-on (4k) az üvegpiramisok mellett, majd az az épületegyüttest megkerülve jön az első frissítőpont (víz, izotóniás nem lesz?!). Célbadobás! (A nagy gurulós nyitott szemeteskukákra céltáblát szereltek fel, amibe, ha betaláltunk, akkor garantáltan nem szemeteltünk. Imádom! Nem hibáztam el egyet sem az egész maraton során! Sílövészet helyett futólövészetben indultunk.

Móni először

Barbie & Ken fut előttem. De hát ezek férfiak! Valahogy sejtettem, de azért hátrafordultam, miután lehagytam őket… „No beer.” „No Uber.” – nem túl motiváló transzparensek. Tűzoltók integetnek, szurkolnak, buzdítanak az autójuk tetején. Jön az 1. kamerapont, majd a Place de la Bastille (7k), a Colonne de Juilett-tel (52 m). Itt vár a Móni, aki pont időben, kb. 1 perccel előttem ér oda, mert hatalmas a tömeg a metrón. Zsolti alig pár perccel utánam jön, így őt is megvárja. Móni ingyenkekszet kap, kávézik, szabadprogramozik, míg a következő pontra nem megy.

Bois de Vincennes & Semi

A 11k-21k a Vincennes-i erdőben halad, ez az első komolyabb emelkedőkkel tarkított szakasz. Nehéz, de legalább szép környezetben futhatunk a dombtetőn a Chateau de Vincennes (a királyi rezidencia a XII-XVIII. szd.-ig.), lóversenypályák, hatalmas zöld terület, erdő. Az erdei részt elhagyva a város felé visszafutva elérjük a Semi-t, azaz a féltávot jelző kaput!

Déjà vu

Kb. 25 km-nél újra a Bastille téren találjuk magunkat, csak most a túloldalról jövünk, Mónit nem lelem, elejtem a sótabit, amiért visszamegyek, de ez kicsit kizökkent. Iramfutók el, én utánuk. 26 km-nél megpillantjuk a Notre-Dame de Paris-t, avagy már lent futunk a Szajna partján. 27 k-nál újra a Louvre-nál vagyunk, miközben szembe futnak velünk, de hát kik ezek? Ja, hogy ők még csak most kezdték el! De jó, hogy mi már a 2/3-án túl vagyunk!

Móni másodszor & a fal

Jön az 1. alagút, azaz lejtő+emelkedő. Lent a sötétben dj pörgeti a zenét, ami mellé látványos fénytechnika tartozik, azaz egyelőre jó a buli. Móni a Concorde-nál tűnik fel az alagutak felüljáróján oldalt kb. 29 k-nál. Zsoltit itt is megvárja, akinek szintén jól esik a biztatás. Móni a Grand Palais (1897) kertjében fotózott szabadidejében. Újabb alagutak. Fel-le. Fárasztó. Vonszolom magam. Belassulok. A sok párizsi séta lett volna az oka? Sze-Szo lépésszámok (km): 12e (10k), 29,5e (26k), 20,5e (17k), 20e (17k), össz. 82e lépés, össz. 70 km. Vagy megint csak a szokásos maratoni fal babrált volna ki velem? Kifogyott a benzin. Esetleg kevés volt a reggelim: müzli, keménytojás. Bőségesebb kellett volna? Úgy, ahogy az előző napokban? Croissant, baguette, vaj, sonka, sajt, stb.

Bois de Boulogne

30 k után a Le Trocadéro alatt futunk el, szemben vele a híd túloldalán 324 méterével ágaskodik a Tour Eiffel, a tetejéről néz bennünket a Zsolti családja… Szép kilátások, mondhatom! Remélem legalább gyalog mentek fel és lifttel le, nem a megúszós lift fel/le módon… 36k-39k között a Boulogne-i erdőben futkosunk, ami szintén tartogat kaptatót, aztán vissza a városi emelkedős utcákra.

Allez, Péter!

Eddig is rengeteg szurkoló volt a pálya mellett, de a célhoz közeledve még inkább megsokszorozódik a számuk. Tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk! Ilyet még sehol nem tapasztaltam. Mint a Tour de France egy-egy emelkedőjén sorfalat állnak az utcákon! A Paris Marathon a futás Tour de France-a! Amikor a nevedet kiabálják neked ismeretlenek, hogy „Allez, Péter!”, akkor tutira libabőrös leszel! Ha nem tudsz futni, akkor is fogsz! Kell! Miattuk (is). (Valahol itt voltak a tömegben a Paliék is, de nem vették észre egyikünket sem, és sajnos mi sem őket.)

Cél!

A Champs-Élysées-re bekanyarodva leírhatatlan az, ami fogad. Tömött lelátók, a kordonok mögött tömött sorokban az emberek. Itt szúrja ki valaki a hozzátartozóját! Áááá, esélytelen. Pacsizok a jobb oldalt, befutok középre, a túloldal esélytelen, olyan széles a sugárút. A szurkolók folyamatosan verik a hirdetőtáblákat, mint a bringaversenyek hajrájában, amitől hihetetlen hangzavar támad. Van rutinjuk, tudják/értik/szeretik ezt. Így kell ezt csinálni! Azt a szeretetet, amit itt kaptunk, sose felejtjük el.

Móni harmadszor & Zsolti először

Móni a célhoz sajnos nem ér oda, esélytelen volt, annyi ember van ott… A hasonmásának viszont sikerült. Zsolti is látta harmadszor a futás alatt, én meg a célterületen sétálva a kerítés mellett, pedig nem ő volt az! A Victor Hugo térre felvezető utcát ellepi az embertömeg. Zsolti alig bírja kiverekedni magát a kijáraton, annyira ölelgetik/gratulálnak neki. Megérdemli. Megcsinálta! Maratonista lett az 50. születésnapja előtt! 4:45-re becsültem a célidejét a felkészülésünkből kiindulva, ami be is jött!

„Gratulálok! Üdv a klubban!

Te, ezt nem mondtad, hogy ez ilyen nehéz lesz!

Miért, mégis mit gondoltál?

Csak két csajt kérek a szobámba, de nem tudok semmit csinálni, csak azt akarom, hogy simogassanak…”

Le Chat Noir

Ünnepi vacsora a Montmartre negyed egyik ikonikus éttermében, a Fekete Macskában (a Pigalle metrómegállónál), itt tartózkodásunk alatt immár másodszor. A választásom azért esett pont erre, mert még az egyetemi éveim alatt kaptam egy ilyen fekete macskás kulcstartót Gyuri barátomtól, aki Beton cimborájával kb. 2 hét alatt kitekert bringával Párizsba Budapestről. A szuvenírem kb. 20 évvel később (!) végre értelmet nyert. Még csütörtökön megkóstoltuk a specialitásokat, azaz a hagymalevest, a békacombot, a csigát, majd a sikeres maratont követően is bőségesen alaposan megvacsoráztunk, és persze kiváló nedűkkel koccintottunk.

Statisztikák

“98%-a a Schneider Electric Marathon de Paris futóinak célba is ér. Neked is sikerülni fog!”

2024. április 7-én 55.922 futó indult a Schneider Electric Marathon de Paris-n.

Ebből 54.175 futó teljesítette a Schneider Electric Marathon de Paris-t!

Az átlagos életkor 39 év volt, a legnépesebb korosztály pedig a 25-35 éves.

A legfiatalabb induló Jason Tan-Long volt a maga 19 évével (03:55:29), míg a legidősebb a 91 éves (!) Koichi Kitabatake volt (06:59:34)!

4.605 duó nevezett a versenyre (nem azt jelenti, hogy felesben kellett lefutni!).

30.426 futónak ez volt élete első maratonja (46%-ot is írtak, korábban, de ez 56%!), míg 17.184 embernek pedig az első Schneider Electric Marathon de Paris-ja.

A mezőny 28%-át tették ki a női futók, míg 31%-át a külföldiek.

4.079 brit, míg 7.772 párizsi futó indult a versenyen.

4%-a a célbaérőknek 3 órán belül teljesített a maratont, míg 44% 4 óra alatt!

Ebben az évben a Schneider Electric Paris Marathon újabb csúcsot döntött a jótékonyság révén összegyűjtött 1,5 millió eurónak köszönhetően, melyből 250 szervezet részesült.

Videó

Videó

Galéria