Régóta szemeztem már ezzel a félmarival, amiből ez már a 14. volt. Ráadásul kiválóan beleillett a párizsi maratoni felkészülésünkbe a Zsoltival, hiszen 2 hónappal előtte volt, így itt volt az ideje, hogy lefussa élete első félmaratoniját! Egy ismerőse persze beijesztette azzal, hogy kemény terepviszonyok várnak rá, így kissé elbizonytalanodott, de ez teljesen természetes az első félmari előtt. Én is/mi is izgultunk öcsémmel az első előtt még 2010-ben Budakeszire buszozva…

A 67-es út helyett a jól bevált „eXtremeManes” toponári utat választottam, ami ugyan lassabb volt, de jóval látványosabb. Persze, hogy még pont Kaposvár előtt belefutottunk a Mónival egy rendőri igazoltatásba! Az ötpróbás melegítőm rögtön lebuktatott, a fiatal zsaru kitalálta, hogy a kaposvári farsangi futásra igyekszem. Kiderült, hogy ő is futó, mi több maratonista, a szondát persze azért megfújatta velem, mielőtt továbbengedett…

Az időjárás felhős/borongós/napos volt, príma 10 fokkal, azaz erre nem lehetett panaszunk. És igazából a pályára sem, mely hozta az előzetesen elvártakat, azaz az 5 dombocskát, összesen 325 m szintet. És persze, hogy az utolsó kaptató volt a legdurvább… Péter Attila jól kifundálta ezt (is), ahogy anno a desedai triatlonversenyek biciklipályáit. Fel-le-fel-le, ahogy kell, avagy jegyet váltottunk a kaposvári hullámvasútra. Az első emelkedőt gyakorlatilag észre se vettük az elején. A másodikat már annál inkább, mert 1,4 km hosszú volt (ki voltak táblázva amúgy). A harmadik 1 km. A negyedik a Rómahegyre vitt fel a Rippl-Rónai Villához. Az ötödik ugyan csak kb. fél kili volt, de mind közül a legkegyetlenebb, a séta bizony itt elengedhetetlen volt. A tetőn a templomnál persze fotópont várta a megfáradt futókat! Mosolyogj! Köszi! Nicsak, apácák! Nagy buli, jó hangulat. Jó lett volna itt kifújni magunkat kicsit, de még majdnem 5 km volt hátra innen a célig… Két fiatal csajszi úgy tolta, hogy csak na. Nőkkel nem versenyzek, már régóta mondom. Mivel kéz a kézben futottak be, így célfotó döntött a női 4. helyről…

Zsolti kimondottan jól tolta, 2:12:28-at ment az első félmaratonján, ráadásul ezen a kemény pályán, szóval le a kalappal! 45 perccel várta magát utánam, aztán tessék. Alig több mint fél óra lett csak köztünk (én 1:40:49-et mentem). Úgy kellett visszafordulnunk Mónival a sétálóutcából, mikor meghallottam, hogy Péter Attila bemondja a nevét. Szép érmeket kapunk, melyekre a nemrég felújított Rippl-Rónai Múzeum bejáratát nyomták rá.

Galéria