A 70. félmaratonom volt (3 virtuálist is idevéve) ez, míg a Vivicittán a 11-edik az eddigi 12-ből (tavaly csak 10k-t futottam). Kedvenc tavaszindító futásom ez, melynek versenyközpontja a Margitszigeten van.
20 fok volt árnyékban, de a napon legalább 30, így aztán igazi nyári hőséget szimulált a napon való futás. Ahol lehetett bújkáltam a rakparton a falak tövében a járdán futva. Sokat kellett frissíteni, sótablettázni, hűteni magunkat. Az utolsó frissítőpontnál zuhanyzást is kértem a locsolóslag által. (Legalább ezzel sem kell foglalkozni a célbaérést követően.)
Az útvonal dögunalmas volt, javarészt megint csak a két rakpartokon vitt, benne a Szabadság híddal, meg az Árpáddal. Sajnos a Lánchíd, ill. a Margit híd is kimaradt, illetve a Szigeten is nagyon keveset kellett futni, holott ez utóbbi adná magát, és a korábbi években így is volt. Kár, hogy most nem! Az órám GPS-e már a legelejétől kezdve teljesen megbolondulva fals km/tempóadatokat mutatott, így az 1:45-ös iramfutókkal, a Veráékkal mentem többé-kevésbé.
Kb. 10-12 km között volt a holtpontom, a combom – szokás szerint – jelzett, de aztán szerencsére új erőre kaptam, és az Alagút előtti váltópontnál a Kriszta biztatását követően kisvártatva felzárkóztam az iramfutókra. Aztán a Vikit is megláttam a rakparton, aki szintén kiszúrt engem, én meg le őt, hogy miért nem fut(ott). Az utolsó 7 km-en már nem engedtem el a futócsoportunkat, sőt a végén (az Árpád hídra felvezető kaptatón) még hajrázni is maradt erőm, így az 1:45-ös tervemet is lehoztam, amit a célban gyorsan meg is köszöntem a Veráéknak.
A VIP-területre is bebocsátást nyertem Lakatos István által, aki mint a Szerencsejáték futónagykövetét invitált meg, azaz hivatalosan is megkaptam eme kitüntető címet. Itt a lelátóról szurkolva visszaadtam a Krisztának a kölcsönt, azaz elmondása szerint beordítottam őt a célba. Közös csapatfotó a kollégákkal, illetve a MÖK-molinóval (Ne csak fuss, hanem jótékonykodj is!), 5-6 egyéni + 3 trióval képviseltük a céget a 2023-as Vivicittán.
Galéria
