Tavaly se sikerült felkészülni a 03.31-i Vivicittá-félmarira (helyette 10k-t futottam), most meg a maratonmanesek tavaszindító NN City Run 21k-jával voltam hasonló viszonyban, ráadásul makacs ágyékhúzódás kínzott (aztán másnap a masszőröm ezt a derékproblémám kisugárzásaként detektálta). Mindegy beneveztem, tehát futni kell. Vagy távot változtatni (11k), de mire észbe kaptam, már késő volt (1 hóval előtte lehetett). Szóval maradt a félmari, visszafogottan.

A Geszosz Petivel a rajthoz sétálva a Várkert bazárnál egy csajszi bemutatta, hogy kell a villamossíneken kétszer (!) is (a kettő között fel perc se telt el) elesni a biciklivel, úgy, hogy beszorul az első kerék a vájatba, de hát ilyen az, amikor az ember nem tanul a hibájából. A Szasza is feltűnik a rajtzónában, mindenki megvan, indulhatunk! Persze csak bemelegítés után, ami igazi ugrálós/csápolos buliba torkollott. Én mindenesetre baromira élveztem a hirtelen jött partyt! Bulizunk csak, vagy futunk is?

Két kör a budai rakparton a Margit híd és a Szabadság híd közötti unalmas útvonalon. Kicsit szeles, de kellemes az idő. Vegigdumáltuk/poénkodtuk a távot a világfutó Szaszával (így mindig gyorsabban telnek a km-ek). Vicces volt, amikor a kesztyűjét elhagyja egy csaj, egy mögöttünk futó felkapja és utánaviszi. Ez is megoldva! De minek a kesztyű ilyen jó időben? Aztán kb. 3k-val a cél előtt, a Lánchíd alatt átfutva (mikor futhatunk már keresztül rajta?) Szasza bedobta a grillcsirkét, mint kódnevet, na onnantól kezdve majd éhen döglöttem… (Ebédidőben futni kb. éhségsztrájkkal ér fel.) Az utolsó frissítőponton persze nem volt kaja, na mindegy, valahogy túléltem.

Cél! Peti PB-t futott (pedig nem is tervezte), én nem sérültem rá jobban, Szasza meg simán lehozta, szóval mindenki happy volt. Az érem szép fekete alapú, a bor mindig jól jön, meg a citromos/lime-os 0%-os sör is kellemes volt. Az atlétikai-vb-s sátor mellett szerencsekerék, szóval pörgessünk! Persze ez nem ilyen egyszerű. Előbb a 3 sportos kihívásból kettőt teljesíteni kell. Félmari tán nem volt elég? Akadályfutás, helyből távolugrás, célba dobás kislabdával. Előbbi kettőre voksoltunk a Petivel. A menőnek tűnő, logózott ajándéktárgyat (futókulacs v. türcsi) sajna nem sikerült kipörgetni, így maradt a müzliszelet. Meg a köszönetnyilvánítás Mukinak, a főszervezőnek, aki újfent egy jó kis versenyt tákolt össze.

Galéria