10. Budapest Maraton teljesítésemmel a Jubilemi Futók Klubjának tagja lettem! 2011-ben futottam az első fővárosit, és azóta csak kettőt kellett kihagynom, egyet betegség (2018), egyet pedig sérülés (2021) miatt. A jubileumom okán 10 érdekes budapesti maratoni statisztikámat gyűjtöttem csokorba, íme:

1. A debütálásom: 4:00:01 (2011) – a célom a 4 órán belüli maraton volt…

2. A legjobb időm: 3:30:24 (2020) – a Covid-maratonon futottam

3. A legrosszabb időm: 4:56:13 (2012) – sérült térddel szenvedtem végig…

4. A leggyorsabb első féltávom a maraton alatt: 1:40:42 (2019, 2020) – kétszer is!

5. A leggyorsabb második féltávom a maraton alatt: 1:49:43 (2020)

6. A legkisebb különbség a két féltáv között: 2:39 (2011) – 1:58:41, ill. 2:01:20 (4:00:01)

7. A legnagyobb különbség a két féltáv között: 32:14 (2014) – 1:42:41, ill. 2:14:55 (3:57:36)

8. 4 órán belüli maratonjaim itt: 6,5/10 – a 4:00:01 fél pontot ér!

9. Átlagos maratoni időm itt: 3:56:54

10. Móni a célban várt: 10/10

Felkészülés

A BSI 9 hetes formába hozó edzéstervét követtem, amire sajnos megkésve iratkoztam fel, így az első 3 hetet magam állítottam össze. Ez szerencsére pont egybevágott a balatoni szabimmal/edzőtáborommal, amelynek 9 napja alatt 5 futóedzést tartottam (3 úszó- és 3 kerékpártréning mellett). A maradék 6 hétre vonatkozó tervet igyekeztem követni, de a versenynaptáram miatt volt, hogy variálnom kellett kicsit. Főleg, hogy szeptember 10-én volt az ez évi főversenyem, ami a balatonfűzfői félironman volt (1,9-90-21,1). De a szeptember 24-25-i hétvégi dupla dinamit sem volt semmi: szombaton az Újpesti Félmaraton, míg másnap az Ajkai Duatlon (10-40-5)… 30 k-t így aztán csak egy alkalommal futottam, holott 3x kellett volna… Augusztusban 178,5 km-t, szeptemberben 187,3 km-t futottam össze, melyek mesze meghaladták 2022 korábbi hónapjainak futópenzumait.

Nehézségek

Az erőskezű masszőrömnek jópárszor rendbe kellett raknia a derekamat szeptemberben, mert bizony sokat bajlódtam vele, ráadásul még egy lágyékhúzódás is befigyelt. A Krio-szaunán (jégkamra) is kipróbáltam végre, azaz rendszeresen töltöttem el mínusz 160-180 fokban 3 percet… Jó a regenerációra, kisebb sérülésekre, a lélekre, egyszóval mindenre. Nem olcsó a kezelés, de ez is segítségemre volt a felkészülésben. Aztán egy hülye csajszi egyik nap hazafelé frontálisan nekemjött bringával, kőkeményen lezúzva a bal csuklómat. De legalább ez utóbbi incidens nem akadályozott a futásban. A viszonylag meleg (15-20 fok) annál inkább, no meg a rakparton/Árpád hídon kellemetlenül fújó szél. Combjaim – rossz szokásuk szerint – persze beálltak 30 kili környékén. Sajnos a hidegterápia eme problémámat nem orvosolta, de az is igaz, hogy a lábaim nincsenek hozzászokva az ilyen hosszútávokhoz. Vagy egyszerűen nem komfortos a testemnek a 30+-os futótáv, ez is lehet.

A verseny

Az elmúlt évben szinte kizárólag a budai oldalra (rakpartra) korlátozódott az útvonal, így nekem első pillantásra tetszett a mostani maratoni vonalvezetése. Kimaradt az óbudai rész a szentendrei úti felüljáróval és a macskaköves Szentlélek térrel, helyette az Árpád hídra kellett felkapaszkodni két ízben 24,5 km-nél, illetve a Margitszigetről kifelé 29 km-nél. Ezek mondjuk kiváltképp fájdalmasnak bizonyultak, közte pedig kegyetlen kemény maratoni falat kellett magamban lebontanom…

Az első 14 km-es „körön” (1:08:37) simán mentek a kb. 4:50-es kilik, de féltávig (1:43:07) – ahogy szokott – sem volt különösebb gondom, ám kisvártatva már ott lihegtek a nyakamban a 3:30-as (nem p./km, hanem óra/perc!) iramfutók, ami mindig hangulatromboló hatással van rám. Még az Árpád híd előtt fogtak meg, így megpróbáltam a bolyukban futni, ami egy darabig ment is, de a hídra felfutást követően kezdtem leszakadni róluk.

A Szigeten pedig el is érkeztem az írásom elején említett pokoljárásomhoz, hiszen a 27. km-től kezdve már képtelen voltam 5 perces kilométereket futni. Combjaim – szokás szerint – beálltak, így pedig elkezdődött a maratoni szenvedésem. A Margitszigetről való kifutás (29 km) nagyon nem esett jól a meredek emelkedőn, amin azt hittem soha nem érek fel, úgy cammogtam a bemerevedett combjaimmal, mint egy medve.

Lefelé picit jobb volt, majd elfutottunk a Duna Aréna mögötti kerékpárúton, aztán nem sokkal később elértük a pálya legészakibb részét a Vizafogó utcánál (31 km). Még itt sem voltak messze tőlem az iramfutók, de mivel már csak nagyjából 5:30-as tempóra voltam képes, így esélytelen volt utolérni őket, sőt kilométerről-kilométerre nőtt a távolság közöttünk. De legalább már csak 10 kili volt hátra, amit – séta nélkül – tisztességgel ledaráltam.

A cél előtt kiszúrtam a Móniékat, és mivel tudtam, hogy a 2020-as csúcsomtól (3:30:24) bőven elmaradok, így kimentem hozzájuk a kordonhoz. Megöleltem a Mónit és nagyon örültem – mint mindig -, hogy újra látom. Ebben a futásban ma ennyi volt – mondtam neki, de persze újfent büszke volt rám, és igazából én sem bánkódtam nagyon az eredményem miatt (3:37:57), ami így is a 3. legjobb időm lett itt (a 2. legjobb a 2019-es 3:36:23).

Nyakamba akasztották az „arcnélküli futó a lezárt Lánchídon” elnevezésű befutóérmét, ami amilyen nehéz, pont annyira otromba (nagyon). Ennél randábbat még nem kaptam itt, valahogy nagyon félrement ez a szocreál dizájn… A befutócsomag ellenben igencsak gazdag volt, ami jó pont a szervezőknek, akik szemlátomást komoly részvételi hiánnyal küzdenek, hiszen az elmúlt évek 5000 körüli egyéni célbaérkezőjéhez képest idén csupán 2828-an szakították át a célszalagot… De vajon hová tűntek a futók? Egyértelműen a Covid volt az egyik bomba, ami 2020-ban robbant, minek eredményeképpen 2000 alatti volt a teljesítők száma, igaz abban az évben az is csoda volt, hogy egyáltalán megrendezésre került a futam. Most pedig a gazdasági válság sem kedvez, holott a nevezési díjak még mindig elfogadhatóak. Valamit mindenesetre ki kell találniuk a szervezőknek, hogy visszacsábítsák a futókat, az útvonalon is változtatni kell(ene), mert nagyon egysíkú és unalmas szinte végig a rakpartot koptatni. Állítólag jövőre megvariálják az útvonalat, ami visszatér a belvárosba, de ha engem kérdeznek a Hősök terénél jobb rajt- és célterületet nem lehet Budapesten találni, szóval oda lenne a legjobb visszatérni…

Teljesítők száma a budapesti maratonin az utóbbi években:

2021 – 2175

2020 – 1908

2019 – 4532

2018 – 5351

2017 – 5415

2016 – 4969

2015 – 5604

2014 – 4348

2013 – 3991

2012 – 3585

2011 – 2984

2010 – 2658

…

1984 – 650

Videó

Galéria