A Giro d’Italia első szakasza, majd a szombati budapesti időfutam után a 3. szakasz balatonfüredi befutóját vettük célba. (Eredetileg Tihanyba terveztem a túrát, ám végül Füreden ragadtunk.)

Amolyan prológ gyanánt a Déli pályaudvarra kitekertem, ahonnan a Petivel a fél 10-es vonatra szálltunk fel. Kicsit bénáztunk a bringafogasra való felakasztás során, de aztán szépen fellógattunk a gépeket. Túránk harmadik résztvevője a Dani Kelenföldön szállt fel egy csoport bringás társaságában. Petivel segítettünk a biciklik felpakolásában, az egyik viszont a felrakást követően elborult, mert a csajszi és én sem fogtuk. Háromnegyed óra múlva már Székesfehérváron is voltunk, ahol belőttem a GPS-t, de az persze egy földútra vezetett ki bennünket a városból. Csináltunk egy kerülőt amivel Maroshegyre értünk, ahonnan nagy nehezen az Úrhidai útra kecmeregtünk ki, ahol két bringás megerősített bennünket abban, hogy jó irányba tartunk. Végre jó minőségű főúton, illetve ahol lehetett kerékpárúton haladtunk Sárszentmihály felé. A települést elhagyva Pazar panoráma tárult elénk jobbra, így a lejtő elején erős késztetést éreztem arra, hogy fotózzak.

Sárkeszi elején tartottunk egy megállást, ahol a kocsmában feltankoltunk. Két bringás, akik már túl voltak a frissítésen épp távoztak. Egy ezresbe került 3 sör, amit kártyával fizettem, és hogy borravalót is adhassak vettem még két csomag ropit a sóutánpótlást biztosítva. Kellemes felhős időben tekertünk, amikor egy négytagú bringás vonat jelent meg mellettünk két település között. Nosza rajta, gondoltam utazok egy kicsit velük, mert igencsak jó tempóval haladtak a srácok. Az utolsónak a mezén a Celje városnév virított, így szóba elegyedtem a szlovén sráccal. Mondta, hogy kifejezetten a Giróra jöttek Budapestre, kitekertek Visegrádra, most meg Budapestről Fürdere tartanak. A Divízió 1-es hoki vb-t is szóba hoztam (keddtől csütörtökig ugyanis Ljubljanában voltam, hogy a helyszínen szurkoljam ki az elitbe való feljutást), de az szemlátomást nem igazán hozta lázba. Jó utat kívántam nekik, aztán bevártam a többieket.

Még egy megállót tartottunk Litér előtt, aztán pedig már csak le kellett gurulnunk a Balatonhoz, ahol egy darabon még a 71-esen haladtunk, de aztán Almádi után letértünk a bringaútra. Füred előtt elkapott bennünket egy kis szemerkélő eső, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy a Tagore-sétányon betekerjünk a kikötőbe, ahol megint ott volt az ajándékcuccokat árusító kocsi. A Hősök terén áruló idősebb fickóhoz képest ez elég furkó volt, nem nagyon engedte felpróbálni a pólókat, ráadásul utóbb kiderült, hogy 2021-es felirattal ellátott trikókat adott el a többieknek… Elgurultunk a célkapuhoz, ahol fotózkodtunk, majd kerestünk egy pizzázót szénhidrátfeltöltés gyanánt. A rendelésfelvétel/kiszolgálás elég lassú és körülményes volt, szemlátomást nem voltak felkészülve a Giro által generált embertömegre… A tv-ben követtük a versenyt, a távkapcsolót kölcsön kellett kérnem a pultosoktól, mert az üresjárat miatt kikapcsoltak a készülékek. Közben a Cápi is hívott, hogy itt van a családdal, így csavaros fagyizást követően együtt caplattunk a céltól párszáz méterre lévő benzinkútra, ahol a befutót néztük meg. Egy csaj megjegyzését mondjuk nem értettem, aki nehezményezte azt, hogy magunk mellett toljuk a szűk kordonozott folyosón bringát a tömegben. Mégis hol vigyem a cangát? Egy bringaversenyen általában sok bringás van kisanyám!

Szurkoltam a Girmay-nak, de megint nem ő nyert, hanem Cavendish. A mezőny elrongyolása után kisvártatva amatőr bringások kezdtek el szállingózni a pályán, aztán egyre többen tekertek el a célig. Nagy tapsviharban volt részük, jó lett volna ha mi is betekerünk, de messze volt a kordonok vége, így elbúcsúztunk a Cápiéktól és a Füredi pályaudvarra tekertünk. Ahol késett a vonatunk, így a kocsmában töltöttük el a várakozási időt pár sör társaságában. Újpest-szurkolók voltak benn, akik a Fehérvár elleni meccset nézték, az egyik a rózsaszín pólómra vetett szemet, de mondtam neki, hogy nem kapja meg, pláne hogy nem is érdekelte a Giro. A vonat kerékpáros vagonjában full house volt, persze valaki már a semmiről sem tehető vasúti dolgozó hölgyet fenyegette, akit gyorsan megnyugtattam, hogy nem esik baja. Várható volt, hogy nem készül a vasúttársaság plusz kerékpároskocsival, de ez van. Végül mindenki és minden bringa szerencsésen felfért, csak segíteni kellett egymásnak, így szépen bepakoltunk minden bringát. Ülni mondjuk csak Székesfehérvártól tudtunk a vagonban, de még ezt is ki lehetett bírni.

Székesfehérvár – Balatonfüred

  • Időpont: május 8. (V)
  • Sík/dombos terep, ált. jó minőségű autóút/kerékpárút.
  • Táv: 68 km
  • Szint: kb. 400 m
  • Rajt: Székesfehérvár (leutazás vonattal)
  • Cél: Balatonfüred
  • Útvonal: Székesfehérvár – Maroshegy – Sárszentmihály – Sárkeszi – Nádasdladány – Ősi – Berhida – Vilonya – Királyszentistván – Balatonfűzfő – Balatonalmádi – Káptalanfüred- Alsőörs – Csopak – Balatonfüred
  • Időtartam: 2 óra 41 perc (nettó idő)
  • Átlagseb.: 25,2 km/h

Galéria