2022.05.06-án a 2022-es Giro d’Italia Magyarországról rajtolt. A Grande Partenza, avagy Nagy Rajt 3 szakaszt foglalt magába hazánkban. Pénteken a Hősök teréről rajtolt a mezőny, mely Székesfehérvárról északra fordult és Esztergom érintésével a visegrádi célba tekert (195 km). Kitekertem a Hősök terére, ahol nagy tömeg fogadott, rengeteg bicós tette tiszteletét a Giro fővárosi rajtján. Ennek ellenére kezelhető volt a tömeg, még a bringát magam mellett tolva is könnyedén mozogtam a Hősök terén. Fotóztam a csapatszállító autókat tetejükön a paripákkal, míg a többiek meg nem érkeztek a Visegrádi túránkra. A mezőnyt a Kodály Köröndön vártuk be, ahol már kordonok sem voltak, szóval még annyi tülekedés sem volt, mint a Hősök terén. A lassú rajt után mi is úgy döntöttünk, hogy a lezárt Andrássyn tekerünk végig le a rakpartra. A Giro kerékpártúra két javasolt útvonalon teljesíthető, ebből mi a rövidebb kb. 40 km-es, ám a Pilisen átvágó combosabbat választottuk.
Giro kerékpártúra
A túrát a Sztanyi ismerőse tűzte ki, ami Szentendréről 23,5 km-t jelentett, ám ehhez 613 m-nyi szintemelkedés dukált. A szentendrei pihenő során azt mondták gyakorlottabb bicajosok, hogy onnét kb. 2 óra a túra, ám annak nagyobb része igazi hegymenet. A 9 fős csapatunk profi fotóstagja mondjuk erre nem igazán volt felkészülve, így neki a hegymenet igazi kínszenvedés volt. (Jobb lett volna előzetesen felvilágosítani, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét.) Az egyik srác e-bikkel csatlakozott hozzánk, míg a Danit a szentendrei korzón vártuk be egy-egy frissítő és lángos mellett.
Pap-rét
A Pap-rétre való feltekerés embert próbáló volt, az útminőség viszont finoman szólva is hagyott kívánnivalót maga után. Szentendrét elhagyva mindenütt kátyús/rázatós/szar minőségű úton tekertünk. Ami fölfelé még hagyján, de lefelé! A Pap-rétről lefelé mindkét irányban gyakorlatilag szétesett a bringám, hazafelé a sok rázkódás hatására konkrétan kiszakadt, majd elrepült az első lámpám! Az még csak hagyján, hogy az ember csuklója szétszáll, de, hogy a bokám is a Look-pedálban, na ilyet még nem éreztem eddigi kerékpáros karrierem során… Ha jól tudom ez egy erdészeti út, gyakorlatilag nulla autós forgalommal, emiatt kedvelik a (terep)bringások, ami rendben is van, de hogy országúti bringázásra abszolút alkalmatlan az útburkolat az tuti!
Panoráma út
A Panoráma utat a versenypálya 4 km-es kapujánál értük el. Itt volt egy kisebb fennakadás a rendőrökkel, akik nem igazán akarták felengedni a bringásokat az út mentén, de a többség végül győzött, így felcaplathattunk a bicókkal a pálya szélére. Miután fent szóba elegyedtem a kordon mellett posztoló egyenruhással, máris sokkal megengedőbb volt. Itt vártuk be a mezőnyt, melyet az útpadkára lefekve vettem fel. Miután elhaladtak, azon lamentáltunk, hogy akkor egyből hazafelé vegyük e az irányt, vagy mi is csináljuk meg a csúcstámadást. A legtöbben az utóbbi mellett döntöttünk, így feltekertünk, amivel stílusosan fel is tettük a koronát a mai szakaszunkra.
Minél közelebb értünk a célvonalhoz, annál több bringás sűrűsödött össze, így többször majdhogynem tolni kellett a bringát. De nem akartam úgy visszamenni, hogy nem fotóztam le a célkaput, így feltötymörögtem. Az Andrással a cél előtt is, illetve korábban a lenti állomásunkon is találkoztam, aki a névreszóló Balatonmanes mellényemről ismert fel. „Már nincs sok hátra!” – mondta, de igazából ez a felfelé tartó 4 km-es szerpentin nem volt olyan combos, ráadásul jóleső érzés volt a 3, a 2, végül az 1 km-es kapu alatt áttekerni, mely nyomatékosította, hogy egyre kevesebb és kevesebb van hátra.
Lefelé menet
Lefelé jöhetett a száguldás, bár az elején az úton császkáló gyalogosokra is figyelni kellett, de aztán egy autó mögé beállva engedtem neki. Túlságosan is, mert már csak az 5 km-es kapunál tűnt fel, hogy túlmentem a találkozási pontunkon és egészen a révig legurultam. Hívtam a Danit, hogy várjanak meg, míg visszamászok. Jót nevettünk, hogy az UB után megint elvétettem egy kanyart. Már csak a Pap-rétre kellett újra felmásznunk, ahol kettészakadt a társaság, mi hárman maradtunk elöl, míg a többiek a fotós srácot támogatták fel. Nem volt vesztegetni való időnk, mert még sötétedés előtt vissza akartunk érni Pestre.
Hazafelé pedig már csak egy feladatom maradt: minél több túrajelzős Giro-táblát levágni emlékbe magamnak és a csapat több tagja számára, amihez kiváló szolgálatot tett Apu svájci bicskája. Ahhoz képest, hogy az utolsók között tekertünk, már a Pap-réten sikerült begyűjtenem az elsőt, majd a Királyok útja volt az igazi aranybánya, ahol többször is megálltunk, hogy mindenkinek jusson Giro-emléktábla.
Útvonal: Hősök-tere – Pesti alsó rakpart – Újpesti Vasúti híd – Óbuda – Lupa-tó – Szentendre – Skanzen – Pap-rét – Visegrád, majd vissza
Budapest – Visegrád Giro kerékpártúra galéria
