Ezúttal a Zsófi csatlakozott hozzánk Cocóval, utóbbi egy Border collie, aki szintén jó kis terhelést kapott a kb. 19 kilométeres túra alkalmával. Piliscsabáról indultunk el ezúttal nem Hűvösvölgy felé, hanem a másik irányba, Dorog felé. Az első rész könnyű gyaloglás volt erdei földúton Piliscsévig. A falun áthaladva újra visszatértük az erdőbe, majd egy fantasy-világba illő hatalmas gyökeres fa szegélyezte csodaszép völgybe ereszkedtünk le, ahol Coco nyomban berongyolt egy méretes pocsolyába, hogy lehűtse magát. Mindez persze nagy derültséget keltett egy szemben jövő nagyobb túrázó csoport körében. Szó se róla baromi meleg volt egész nap, nekem ez már sok is a túrázáshoz, legszívesebben én is becsobbantam volna valami tóba. A Zsófi praktikus kutyaitató-szerkezettel készült a kutyusának, lefetyelt is a Coco rendesen belőle megannyiszor a túra során.
Klastrompusztára érve egy póznán találtam meg a pecsételőpontot, még jó, hogy kiszúrtam, mert a csajok simán továbbgyalogoltak mellette… Ez jó alkalmat kínált arra, hogy a tűző napon lehuppanjunk egy terebélyes fa alatti padra, majd elfogyasszuk az ebédünket (a szokásos előrecsomagolt szendvicseinket). A Móni ráadásul brownie-val is készült desszert gyanánt. Klastompusztán volt a pálos rendi szerzetesek központja 1250-1304-ig, Boldog Özséb kolostort is alapított itt, melyről annak romjai árulkodnak.
Ebéd után folytattuk utunkat a lefelé vezető széles aszfaltúton, majd jobbra az erdőbe vitt be bennünket a kék jelzés. Itt kezdődött a túránk igazából első és egyetlen hegy-, ill. inkább dombmenete, ami korántsem volt olyan kellemetlen, mint a múlt heti nagy-getei csúcstámadás. A gerincre érve gyönyörű kilátás nyílt az alattunk fekvő Kesztölcre, ill. a távolban már látható volt a dorogi cél. Jobbra fent a Kétágú hegy csúcsai felett sárkányrepülős tűnt fel, majd még, és még egy – valahogy úgy, mint A világ nem elég című 007-es filmben, amikor üldözőbe veszik Brosnant és Sophie Marceau-t -, a végén vagy ötöt-hatot számoltunk össze.
Útelágazáshoz értünk, és mivel nagyon csábítónak tűntek a Kétágú hegy sziklái, így letértünk a kékről a zöld jelzésre, hogy újabb csúcstámadásba kezdjünk. Útközben egy nagyobb csoport/család jött le velünk szemben, a Móninak feltűnt, hogy a kislányok tekintélyes virágcsokrokat gyűjtöttek a természetvédelmi övezetben… Egy szülőnek sem volt esze, hogy rájuk szóljon, hogy ezt talán mégse kéne? Hihetetlen. Feljutottunk a hegy feléig, ott kimerészkedtünk a párkányra, ahonnan még szebb kilátás volt a jutalmunk. Aztán inkább visszaereszkedtünk a lenti útelágazáshoz, mert a zöld nagyon elvitt volna minket, de igencsak megérte eme kis kitérőnk. Lefelé kimentünk még egy kiugró sziklára, aztán tényleg Kesztölcnek mentünk le. Pont abban a pillanatban landolt mellettünk pehelykönnyen a fűben egy sárkányrepülős.
Kesztölcön megnéztük a Pálos Gógy-és füvészkertet, ahol megannyi fűszernövény (kakukkfű, zsálya, levendula, stb.) található. Ezt követően keresztülsétáltunk a falun, majd átkeltünk a 117-es főúton, hogy megtegyük az utolsó pár kilométeres Dorogra vezető unalmasnak mondható gyér erdei szakaszt. Az egykori szénbányász-város stadionja mellett vitt el az út, amit Buzánszky Jenőről – az Aranycsapat jobbhátvédjéről, aki 1947-60 között a helyi csapatot erősítette – neveztek el. Végül egy végeláthatatlan/szűk/gyéren kivilágított alagúton jutottunk el a dorogi vasútállomásra, ami nem volt valami bizalomgerjesztő még így napközben sem, pláne éjjel… Na a futballhuligános-filmekben pont ilyen helyekre szervezik a bunyókat az ultrák… Dorog a választóvonal, hiszen a Pilis itt ér véget, innen pedig a Gerecsében folytathatjuk a Kéktúrát.
Országos Kéktúra
12. szakasz:
Piliscsaba-Dorog
Kb. 19 km (max magasság 432 m, össz. emelkedés 475 m, lejtés 535 m)
5:38:00
3,37 km/h (17:48/km)
(max: 14 km/h)
95 bpm (átl.)
149 bpm (max.)
Kb. 2250 kcal
