Már vagy két éve beszereztem az az Országos Kéktúra pecsételőfüzetét, de idén jött el az idő, hogy végre belevágjunk a Mónival annak teljesítésébe. Ugyan barátokkal és szervezett túrákkal már több Budapesthez közeli szakaszt kipipáltunk, de azok pecsételőfüzet hiányában nem számítanak hivatalosnak. Most viszont a 14. szakasz teljesítésével hivatalosan is elstartoltunk!

Hűvösvölgyből a Gyermekvasút végállomásáról indultunk négyen (a Gabi és a Gergő csatlakozott hozzánk), ahol az állomás peronján két pecsételőpont is a túrázók rendelkezésére áll. Átmentünk a Hűvösvölgyi úton, majd bevetettük magunkat az erdőbe. Nemsokára hatalmas füves mező tárult a szemünk elé bal kéz felől, ami a hármashatár-hegyi repülőtér. Továbbhaladva Mátyás király vadaskertjének emlékére állított kőtáblába botlottunk. A kissé felfelé emelkedő Glück Frigyes út (az út mentén található az Oroszlánszikla ezt sajnos sikerült elvétenünk…) a látó-hegyi Árpád-kilátóhoz (Glück Frigyes kezdeményezésére és támogatásával Friedrich Lóránt tervezte) vezetett fel (376 m), ahol gyönyörű budapesti panoráma tárult elénk. A látványba csak a kilátó elé balra felhúzott/épülő házak zavarnak be. Nem is értem erre hogyan kaphattak engedélyt? Móni anyukája egy ponton elszégyellte magát, mikor egy idős hölgy gyakorlatilag futva jött fel velünk szemben. „Jó, jó, de lehet, hogy ő már vagy 30 éve fut.” – mondtam. „És még csak most ért fel?” – vicceskedett Móni.

Innen lefelé vezetett az útunk, egészen a Szépvölgyi útig, amin áthaladva kezdhettük meg a Hármashatár-hegy bevételét. (Közel van ide a Pál-völgyi-, ill. a Szemlőhegyi-barlang.) A csúcstámadás előtt azért gyorsan bedobtunk egy-egy unicum szilvát a Fenyőgyöngye vendéglőben. Nem vészes az emelkedő, csak a nagy rádió-adótorony utáni végső köves kaptatós szakasz nehezebb egy kicsit. Fent elköltöttük a jól megérdemelt ebédünket, az előre csomagolt szendvicseinket. A Hármashatár-hegy neve Buda, Óbuda és (Pest)Hidegkút határára utal, mely 1873-ig, Budapest egyesítéséig létezett. (Útközben a kalandorok a határköveket is megkereshetik.) A bélyegzőt a fenti adótorony kerítése melletti póznán találjuk, de van egy másik is a túloldalon, az erdei iskolánál. Több ponton is csodálatos a panoráma a kopár hegytetőn, (elhagyatott bunker árulkodik a II. vh-ról, ill. a vitorlásrepülés is kapott egy emlékkövet), ráadásul felmehetünk a Guckler Károlyról elnevezett hatszög formájú egy emelet magas kilátóba is (495 m), mely 2016-ban épült. (HHH Emlékéremnyomó-automata a lépcső tövében: 2*100 Ft + 5 Ft.) Az erdőmester nevéhez a Budai-hegység beerdősítése fűződik, ill. a közeli túrasétány (Hármashatár-hegy – Csúcs-hegy) kiépítése. A kilátót megkerülve a pilótaparkban található Rotter Lajos magyar gépészmérnök, repülőgép-tervező és pilóta, a Karakán és a Nemere vitorlázó repülőgépek tervezőjének mellszobra. Környezetében egy étterem-fogadó, erdei iskola, egy éppen épülő rendezvényközpont, a felújított hármashatár-hegyi turistaház, ill. wc található.

Szűk, kavicsos/sziklás ösvényen folytattuk útunkat a Vihar hegyre, talán ez a meredek, hullámvasutas rész a legtechnikásabb az egész szakaszon. Ez vezet a Virágos-nyeregre, ami egy nagy nyílt rét. Átvágva ezen a Guckler Károly turistaúton folytattuk a túránkat, előtte azonban pecsételtünk a betonút mellett lévő villanypóznán elhelyezett pecsételőponton. A Csúcs-hegy oldalában meneteltünk tovább, többnyire síkon, egy idő után pedig már csak lefelé kellett ereszkednünk. Az erdőből kiérve a sorompó után már csak a betonúton kellett lecsorognunk a Rozália-téglagyárhoz (ma már Wienerberger), amelynek főbejárata mellett található az utolsó pecsételőpont.

Február végéhez képest rendkívül kellemes, 10 fokos, többnyire napos, a magasabb pontokon hűvösebb szelesebb időben teljesítettünk a túrát, amit közepes nehézségűnek mondanék (hivatalosan könnyű). A kék sáv jelzések – melyek sok helyen elég friss festésűek – végig tökéletesen követhetőek, eltévedni így nem nagyon lehet, térkép nélkül is bárki könnyedén elboldogul. A telefonos túra-appot pláne felejtsük el, inkább élvezzük a túra adta élményeket!

Országos Kéktúra

14. szakasz:

Hűvösvölgy-Rozália-téglagyár

Időjárás: 10 fok, napos, szeles

Táv: 14,3 km (max magasság 500 m, össz. emelkedés 505 m, lejtés 640 m)

Idő: 4 óra 58 perc (bruttó idő)

Tempó (átlag): 2,59 km/h (kb. 21 p./km)

Pulzus: 89 bpm (átl.), 128 bpm (max.)

Kalória: 1531 kcal

(Polar-órával mérve)

Galéria