Rég akartam már írni a Pilisszántó körüli túrákról, ezért karácsonykor elugrottam egy rövid terepfutásra. A busz parkolóban hagytam az autót és onnan indultam felfelé a piros omega jelzésen. Futásnak indult, de igen kaptatós az út, úgyhogy váltogattam a futást és a gyaloglást. A piros omega egyszer csak letér balra. Ha ezt az utat követjük, akkor feljutunk a Pilisszántói kőfülkéhez, ahol egy barlangot találunk, illetve már innen is szép a kilátás. Ez a szakasz nem túl hosszú, ellenben nagyon nehéz, mert az út szét van taposva és dől lefelé. Sáros időben jártam ott, a Speedcross-ban sem tudtam stabilan talajt fogni, folyamatosan kapaszkodni kellett annyira csúszkáltam. Kezdő túrázóknak / terepfutóknak semmiképpen nem ajánlom ezt a szakaszt nedves időben, mert veszélyes! Ráadásul visszafelé is csak ezen az úton tudunk jönni, tehát kétszer is élvezhetjük a természet ajándékát.

Az elágazáshoz visszaérve balra fordulva először a zöld omega, utána zöld pötty, végül sima zöld jelzésen haladva mászhatunk fel a hegyre. Nem sokat kell menni és máris panoráma fogad bennünket. Sőt, hosszú szakaszokon keresztül gyönyörködhetünk Pilisszántóban és a környező hegyekben. Sajnos nem tudtam panorámaképeket készíteni, mert pont egy felhő takarta a hegytetőt, így csak az alacsonyabb pontokon tudtam pár fotót lőni. Bíztam benne, hogy a szél egy kicsit elviszi a ködöt, de sajnos egyre sűrűbb lett ahogy haladtam felfelé. Elsősorban a panorámák miatt indultam erre, de így nem volt értelme tovább menni, úgyhogy végül az FVTT táblánál visszafordultam és a zöld jelzést követve leértem a főútig, majd egy rövid aszfaltos lejtőzés után visszaértem a kiindulási pontra. Ez a “kör” így nagyjából 9 kilométer, ami nem túl sok, de a karácsonyi zabálások közepette most pont elég volt 🙂

Sajnálom, hogy nem volt tiszta az idő, jövőre újra próbálkozom!

Galéria