Napra pontosan 10 éve futottam első félmaratonomat. Az idei okt. 23-i pedig nekem már szám szerint a 60. volt, már ha az idén futott virtuális Vivicittát is beleszámoljuk. Miért is ne? (Meg volt pár edző félmaratonom is, de ezek nem hivatalosak.)
2010-ben még az ikonikus Bécs-Bp. Szupermaraton utolsó szakaszául szolgáló félmaratont futhattuk le október 23-án. Ott volt a Nagy Tomi, aki belevitt ebbe az egész „fussunk versenyen” hülyeségbe. A Kós Károly sétányra kellett mennünk kora reggel, hogy onnan busszal kivigyenek bennünket Budakeszire. A buszon újra találkoztam a Schwarz Nagy Attilával, akivel korábban a VVO-nál együtt újságíroskodtunk. Na és persze nem utolsósorban az öcsém, aki ekkor már jópár éve rendszeresen lejárt futni a Farkaserdő köré a Colossal, én pedig csak később csatlakoztam hozzájuk. A szüleink kijöttek a célba, apu meg ott hülyéskedett, hogy a kocsiig futóversenyt tartott, persze hogy ő nyert, hiszen mi hullafáradtak voltunk életünk első félmaratonija után… Mégis a kedvenc távunk lett ez, megannyit teljesítettünk már a Gáborral. Én egészen pontosan évi 6-ot futok belőle a statisztikám alapján. Kéthavonta egyet. Hogy ez sok, vagy kevés, döntse el mindenki maga!
Kár, hogy sem az öcsém, sem a Nagy Tomi nem csatlakozott hozzám és a Mérei Tomihoz, jó lett volna együtt nosztalgiázni a tíz évvel ezelőtti versenyről… Persze ez a jubileum nekem is csak a versenyt követően villant be, amit utána meg is írtam a többieknek. Erre is pontosan ugyanazt lehet mondani, mint a futásra. Jobb később, mint soha! Nagy Tomi: „Azóta többszörös ironman lettél, 10 év, más világ. De mintha tegnap lett volna, emlékszem, mikor erről dumáltunk…” Én: „Te rángattál bele ebbe az őrületbe. Jó, hogy belevittél!” N T: „Jó, te egyébként is tehetséges vagy, gyorsan felépítetted magad, és még van benned bőven…” Én: „Mindenkiben van. Csak ki kell hozni. Edzeni kell. A többi jön magától.” Egyvalaki viszont nem hiányzott a 10 évvel ezelőtti bandából, méghozzá a Schwarz-Nagy Attila, akivel a rajt előtt összefutottunk. Mi még a féltávnál se voltunk a Tomival, mikor ő már visszafelé futott, és annak rendje és módja szerint szépen meg is nyerte a versenyt!
Tavalyhoz hasonlóan idén is gyalog mentünk ki a helyszínre a Tomival. Felkerestem az Ötpróbásokat, hogy gyors pontlevonásokat eszközöljek (önrevízió), mert nem létező fantompontjaim voltak az olimpiás versenyben. „Te milyen becsületes vagy!” – mondja meglepve az önkéntes. „Ez a sportszerűség, nem?” – kérdezek vissza. A főnyeremény utazás Tokióba. Szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Kell ez most az emberiségnek? Pont elég ez a rohadt vírushelyzet. Nem támogatom az olimpiát. De mi van, ha valami csoda folytán engem sorsolnak ki? Na az bizony egy fogós kérdés lenne…
Meglehetősen hideg volt, így csak az utolsó utáni pillanatban vetkőztünk le, és adtuk be a motyónkat a ruhatárba. Valakit egyáltalán nem zavart a cidri, egy srác félmeztelenül várta a rajtot. Ahogy beértünk persze a célba, mindjárt kisütött a nap. Már megint gyomorproblémáim voltak, és csak a hülye kávéra tudok gondolni, amit a reggeli zabkásám után ittam. A maraton előtt is ugyanezt tettem, és ugyanúgy szarakodott a belem. Mindenestere több, mint furcsa, mert eddig sohasem volt problémám a gyomrommal a versenyek alatt. Most meg majd összesz**tam magam. Az utolsó pár kilométer maga volt a kínszenvedés, gyakorlatilag falfehér voltam, látszik is a fotókon. Csak legyen már vége, ide az érmet, a csokit meg a vizet, aztán irány az első mobilwc…
A Népszigetről hazafelé gyalogolva újfent megállapítottuk a Tomival azt, amit már egy éve is, hogy mennyire lepusztult állapotban van a környék. Bár az igazat megvallva a Római partra is bőven ráférne a felújítás. Töredezett gyalogutak, rozsdás korlátok, kibelezett épületek, stb. De ami a Népszigeten van az minden határon túlmegy! Favelák, lerobbant, már évtizedek óta nem használt gyárépületek, szögesdróttal körbevett állatfarm, vagy mi a fene ez? Komolyan, valaki elhozza ide a gyerekét? Ne már! A híd lábánál autóbontó, roncstelep. Elszomorító az összkép. Senkit sem zavar ez? Mi gyorsan ki is találtuk a Tomival, hogy egy fasza kis sporttelepet lehetne létrehozni a Népszigeten, amit bárki használhatna!
Galéria
