A koronavírusos karantén óta ez lett volna az első versenyem. Már a rajt előtt éreztem, hogy ez nem ugyanaz a hangulat amit megszoktam a BSI által szervezett versenyeken. Péter Attila helyett egy beszélni nem tudó speaker megállás nélkül szajkózta, hogy tartsunk másfél méter távolságot egymástól, és a mi biztonságunk érdekében szakaszos rajt lesz ami előtt kötelező a lázmérés, illetve higiéniai okokból nem lesz frissítés az útvonalon. Könyörgöm, hagyjuk már ezt a bullshit-et. Attól, hogy a rajtvonalnál felfestett négyzetekkel választják szét az embereket, a rajtterület előtt még ugyanúgy zsúfolódtak mint máskor.

Szerencsére viszonylag a mezőny elején rajtoltam. Hangulat nulla, alig voltak szurkolók. 2 km után befordultunk a Városligetbe ahol millió szúnyog fogadott és nulla közvilágítás, ami este fél 9-kor nem kellemes. Visszatérve a Dózsára vagy 10 szúnyogcsípéssel lettem gazdagabb, úgyhogy a Hősök terénél mondtam, hogy akkor nekem itt elég volt. Kiálltam és kidobtam a rajtszámomat.

Még soha egy versenyt sem hagytam félbe, de ennek így semmi értelme. Hazaérve lemondtam a Budapest félmaraton és maratoni nevezéseimet is erre az évre. Amíg a koronavírus napirenden van, nem indulok több versenyen. Megértem, hogy a szervezőirodáknak élni kell valamiből, de úgy nem lehet tömegrendezvényt tartani, hogy igazából tilos tömegrendezvényt tartani. A látszatintézkedéseknek meg a lázmérős bohóckodásnak mindenki tudja mennyi az értelme…