Év: 2019

Kicsit furcsa az agyam és valamiért nem jött nekem az a mindenki által emlegetett versenyláz, és izgalom a nagy nap közeledtével, vagy lehet, hogy jött csak én nem fogtam fel…

Füzér Vára volt túránk első célpontja, de mivel szokás szerint lógott az eső lába, inkább autóval mentünk. Jó ötletnek bizonyult, mert amint bejártuk a várat, azonnal elkezdett esni. Akármilyen idő lesz, a tengerszemet ma megnézzük! Akkor is, ha szétázunk.

Ötödször neveztem a kaposvári félironmanre, mely 7 alkalommal került eddig megrendezésre.

Egy ideje már terveztem, hogy elfutok Vácra és vissza. Ezen a szép nyári hétvégén nekiestem a tervem megvalósításának.

A 37. Balaton-átúszás 2019.06.29-én került megrendezésre. A szervezők idén 10.000 főben maximalizálták az úszólétszámot, végül kicsit több mint 9600-an teljesítették az embert próbáló 5,2 km-es távot, a 9724 induló csupán 1,1% kényszerült feladni a próbát.

A várak szerelmeseinek igazi csemege Salgotarján környéke, ahol két vár is található.

A Mátra északi részén még nem jártam korábban, pedig bővelkedik látnivalóban. Az első rész egy nagyjából 22 kilométeres gyalogtúra ami Parádfürdő központjából indul és oda érkezik vissza parkolóba. Onnan pedig autóval mentünk át a Siroki várhoz, ami nagyjából negyed órányi távolságra található.

A túra teljes hossza nagyjából 38 kilométer, viszont volt benne némi autózás is, mert a Boldogkői vár nincs túl közel Mogyoróskához.

Szombat délután indultunk le a Balcsira, a rajtszámfelvétel után az energiastandon ragadtunk magukhoz némi csodaszert a Petivel: energiaszeletet, és magnéziumshotot.

Nekem ez már a 9., míg a Petinek a 2. Félironmanje volt. A májusi esős időjárás mondjuk nem kedvezett az idénynyitó triatlonversenyünknek, ráadásul olyan hűvös volt az idő, hogy a Balaton mindössze 13-14 fokos volt a verseny hetében.

Elég jól belejöttem mostanában a hosszútávokba. A múltkori 50-es után úgy döntöttem, hogy megismétlem az útvonalat és próbálok javítani az időn.

2019-ben a 12. alkalommal került megrendezésre a 65 km-es Tisza-tavi tókerülő kerékpáros verseny. Jómagam harmadszor veselkedtem neki 2013-at (2:01:55), és 2017-et (1:53:10) követően. Ezúttal viszont nem egyedül kerekeztem körben, hanem belerángattam a jóba  a Mónit, a Gergőt, sőt, még a faterjukat, Domit is.

Szadán is elindult valami az idén terepfutás témában. Ezúttal nem futóként, hanem fotósként vettem részt az eseményen, illetve a logó és a weboldal tervezésében is részt vállaltam.

Immáron 14. alkalommal kerül megrendezésre a Tóparti Futóparti. Idén először nem Pók Janó szervezte az eseményt, akinek a neve eddig mindig garancia volt a sikerre. Bíztunk benne, hogy az új szervezőgárda is folytatja a szép hagyományokat, így újra egy szép tavaszköszöntő – nekünk sokszor idényindító – futóeseményen vehetünk részt…

A Cserhát eddig ismeretlen volt számomra, ezért összeraktam egy 30 kilométeres útvonalat, ami Mátraszőlősről indul és a környező településeken át vezet az alábbi sorrendben: Mátraszőlős – Garáb – Felsőtold – Alsótold – Pásztó – Mátraszőlős.

Egy újabb hétvégi, ebéd utáni kellemes maratoni kocogással lettem gazdagabb.

Megint nem bírok leállni a hosszútávokkal. Most az 50 kilométer lett az új kedvenc távom.

A Zemplén tele van várakkal. Utoljára általános iskolás koromban jártam arra, ezért idén beterveztem, hogy bejárom Magyarországnak ezt a csodás területét.

Kissé nehezen ment a hajnali 5 órás kelés, de nagy nehezen sikerült 7:30-ra leérnem Szekszárdra. Kegyetlen hideg volt, de amúgy tiszta időt fogtunk ki.

Egy igazi kellemes kis falusi hangulatú terepfutásra neveztem február közepén. A verseny Vilonyáról indult és a környező dombokon vezetett a 21 kilométeres táv.