Év: 2019

Valamiért szeretem ezt a versenyt, pedig minden évben egy szenvedés az egész. Petiék már annyira unják, hogy el se jöttek, úgyhogy idén egyedül vágtam neki a 21 kilométernek.

Már többször beszámoltunk az eseményről, legutóbb 2017-ben a Tomi írt az immáron Népszigetről induló versenyről, akkor ő a rövidebb távra, a 11,5 km-re nevezett. Idén mindketten a félmaratonon indultunk.

Gánt egy festői szépségű kis falu a Vértesben. Sokszor jártam itt, a 2018-as terepfutásról írtam is anno. Akkor hófehérbe öltözött a táj, most viszont őszies színekben és tiszta időben sikerült megörökíteni a kilátást a környező dombokról.

Egy két évvel korábbi túrám útvonalát jártuk be újra, ezúttal csodás őszi időben. Akkor részletesen leírtam mindent, az egyetlen újdonság, hogy most a kilátóba is fel tudtunk menni. De beszéljenek helyettem inkább a képek! Galéria

Kár lenne szépíteni. Pontosan tudtam, hogy nem vagyok a táv teljesítésére alkalmas állapotban. Az egy héttel korábbi budapesti produkcióm után alig bírtam járni, és bónuszként le is betegedtem. Otthon kellett volna maradni, de akkor most nem tudnék miről írni.

Gödöllői túra képgalériája.

Hogyan ne fuss maratont? Tarts velem és megmutatom!

Kezdjük egy kis matekkal az idei budapesti maratonit! Ez volt életem 13. maratonija (ebből 4-et az Ironmanen futottam). Budapesten ez volt a nyolcadik futásom, csakúgy, mint a Tominak, így már csak két teljesítésre vagyunk a Jubileumi Futók Klubjába való bekerüléstől.