A most következő határátlépős túra útvonala innen származik. Az általam készített térkép ide kattintva látható.
Pusztafaluról indulunk felfelé a kék négyzet jelzésen, amiből hamarosan sima kék jelzés lesz. Ahogy haladunk felfelé, időnként nézelődjünk egy kicsit hátrafelé is. Hamarosan elérjük a Bodnár-forrást (Prameň Bodnar), innen már nagyon közel van túránk első látványossága, az Izra-Tó.
Az Izra-tó (jazero Izra) nem túl nagy, pár perc alatt körbe lehet sétálni. Körülötte a bérelhető kis faházak tökéletes forgatási helyszínéül szolgálhatnának bármilyen zs kategóriás tini horrornak. Kis faház, erdő, tó, mi kell még? A festői szépségű környezetet némileg beárnyékolja, hogy a tó környéke nagyon elhanyagolt és rengeteg fán látható vandalizmus és rongálás jele, amit egyszerűen nem tudok hova tenni. Az egyik pihenőhelynél szinte az összes fa törzse tele volt bevésett írásokkal és égetési nyomokkal. Nagyon szomorú ilyet látni. Egyébként nyáron biztos nagy itt a nyüzsgés, most rajtunk kívül egy lélek nem volt sehol.
A sárga jelzésen továbbhaladva hamarosan elhaladunk a tó kistestvére mellett, amit stílusosan Kis-Izra-Tónak kereszteltek (jazero Malá Izra). Testvérével ellentétben ez egy mocsaras, sáros, süppedős valami, amit lehetetlen megközelíteni. Pár lépéssel próbáltam közelebb kerülni hozzá, de annyira sáros, hogy inkább letettem róla. Amúgy nem is szép, menjünk inkább tovább.
A piros jelzésen szaggatunk felfelé a Kopáska-vadászházhoz (Poľovnícka chata Kopaská). A ház alattomos módon eltakarja a panorámát, azonban, ha megkerüljük, akkor igen szép kilátásban lehet részünk. Innen pedig irány felfelé a Károlyi-kilátóhoz! A GPS-t tartsuk kéznél, ugyanis turistajelzések gyakorlatilag nincsenek sehol, ezért hiába írnám le, hogy melyik jelzést kövessük. Mi is a track-re hagyatkoztunk. Hamarosan elérjük az M / S jelölésű köveket, melyek kb. 100 méterenként vannak egymástól és az országhatárt jelölik. Ezek mentén jutunk fel a Károlyi-kilátóhoz. Ha szerencsénk van és tiszta az idő, tökéletesen látszik a Füzéri vár a távolban. Sajnos nekem pont szembe jött a fény, de azért próbáltam fotózni amennyire lehet.
A kilátótól pár perc sétával eljutunk a Zempléni-hegység legmagasabb pontjára a Nagy-Milic csúcsára (Veľký Milič), melyet egy csúnyácska, betonból készült obeliszk jelez. Itt elég sokan voltak, ezért egyből vissza is fordultunk a kilátó irányába, majd a kék jelzésen elkezdtünk ereszkedni a hegyről.
Igencsak meredek és nehéz út vezet lefelé. A Csata-réti erdészházat elhagyva hamarosan elérjük az őrbódét ahol kettéválik a kék jelzés és nekünk balra kell fordulni a kék négyzetet követve. Elég nehéz eltéveszteni, mert a fákra fel is van festve nagybetűkkel, hogy erre kell menni Pusztafalu irányába. Az utolsó szakasz laza kis lejtőzés, ahol időnként szép kilátás nyílik a fák közül Pusztafalura. A teljes táv a Nagy-Milic kitérővel együtt kb. 15 kilométer.
