Nem akartam Peti írását lehúzni a negatív gondolataimmal, ezért inkább külön írásban osztom meg a „Hogyan ne fuss maratont” hivatalos útmutatóját.
Szóval a rajtnál nekilendültem mint a barom. Nekem a maratoni tempóm 05:30 és 6 perc között mozog. Ezzel az átlaggal biztos, hogy végig tudom futni megállás nélkül, tehát nagyjából 2 órás félmaratoni időre kell belőnöm magam. De nagyon régen volt már olyan maraton amikor egyenletes tempót mentem, mert abban nincs kihívás. Inkább toljuk az elejét tiszta erőből ameddig bírjuk, aztán lesz ami lesz. Hülye gyerek!
21 kilométernél 1 óra 40 perc volt az időm. Ez 04:45-ös átlag. Viszonyításképpen a legjobb félmaratoni időm 1 óra 34 perc… Szerencsére nem kellett sokáig várnom a retorzióra. 30 kilométernél lett végem, onnantól jöttek a sétálós, városnézős szakaszok. Árpád híd, Margitsziget, Parlament, dögunalom, menjünk már haza.
Tudod, van ez a „maratoni fal” duma amivel a kezdő futókat riogatják mindig. De, ha ez nem ugrik be, akkor olvasd el mit írtál két éve miután letoltad az ironman-t: „tiszteld a távot, különben arcon basz és térdre kényszerít!” De te olyan hülye vagy, hogy még saját magadra sem hallgatsz.
Az izzadástól leesett a ragtapasz a pólóm alatt, ezért inkább levettem és félmeztelenül folytattam a kínlódást. Bár vérző mellbimbóval drámaibb lett volna a hatás, de most anélkül is volt elég bajom.
Elég lassan fogytak a kilométerek, a sajgó talpaimról csak a görcsölő alkarom tudta elvonni a figyelmem. Jó volt látni az utolsó kilométeren a felszabadult futókat, akiket már átjárt a maraton teljesítésének eufórikus érzése. Engem jobban izgatott, hogy mikor vehetem le végre a cipőmet és kezdhetem lenyújtani a lábaimat. Na de azért a célban megeresztettem egy mosolyt és egy dupla lájkot, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ott talán volt egy tizedmásodperc amíg átvillant az agyamon, hogy most igazából örülnöm kéne 😏
A célidőm 04:09:18 lett. Végül is meglett a 6 perc alatt átlag… Az, hogy utána három napig lábraállni sem tudtam, már mellékes dolog.
Ez volt a 24. maratonfutásom. Azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, aztán egy hétre rá jött a Kassai Békemaraton… Folyt. köv.
