Futni akartam eredetileg, de a túra harmad annyiba került és sokkal korábban indult, ezért inkább a gyaloglás mellett döntöttem.
Azt nem mondom, hogy könnyen fel tudtam kelni, de valahogy csak összeszedtem magam, és 7 órakor már ott álltam Gödöllőn az Erkel Ferenc Általános Iskola aulájában. Rengetegen voltunk, de gördülékenyen ment a nevezés. Beneveztem a 30 kilométeres távra és rögtön el is indultam.
Az első 5 kilométer elég kellemetlen, mert az autóút illetve a HÉV mellett halad. Mivel ugyanezt visszafelé is meg kell tenni, sajnos elég sok az aszfalt az útvonalon, összesen több mint 7 kilométer.
Sokan voltak előttem, folyamatosan kerülgettem az embereket. Máriabesnyőnél a templomnál végre ráfordultunk az erdőre ahol kicsit szétrázódott a tömeg.
Hamarosan elértem a Pap Miska kúthoz, itt van az első ellenőrzőpont. Pecsételés után az autópálya alatti alagúton áthaladva indultam meg Babatpuszta, Istálóskastély felé.
Ezen a szakaszon több kis tó látható a jobb oldalon. Néha megfordultam és nappal szembe fotóztam a mögöttem jövőket.
Eddig sem volt száraz az út, de az igazi sártenger Babatpuszta után kezdődött.
A második ellenőrzőponttól folyamatosan bokáig érő, agyagos, csúszós sár volt mindenütt. Sok helyen kikerülni sem lehetett, mert az út teljes szélességét elfoglalta.
A sár ráragadt a cipőmre, olyan érzés volt, mintha bokasúlyokkal gyalogolnék.
A Margita kilátó után következett a harmadik ellenőrzőpont. Itt adtak valami borzalmas müzlit. Ehetetlen volt és olyan kemény, hogy komolyan féltettem a fogaim épségét.
Itt voltak a legdurvább részek, nem csak simán sár volt, hanem tóvá duzzadt pocsolyák is nehezítették a haladást.
A futók rajtja 9 órakor volt. A legjobbak egy óra alatt utolértek. Innentől folyamatosan jöttek a futók is egyre sűrűbben.
Az utolsó ellenőrzőpont után még volt két durva emelkedő, utána visszaértünk a városba ahonnan még két kilométer a cél.
