Szarvaskő kevesebb mint 400 főt számlál, de bátran ki merem jelenteni, hogy Magyarország legszebb helyen fekvő községe. A Bükkben található, Egertől pár perc autóval. Már vezetés közben is lenyűgöző látványt nyújtanak a 25-ös főutat körbevevő hegyek.
A központban lévő parkolóban hagytam az autót, és egyből a hegytető felé vettem az irányt a vár romokhoz. Jó meredek és csúszós volt az út felfelé.
A kilátópontból fotózva egész Szarvaskő ráfér egy képre. Az egykori várra ma már csak néhány kődarab emlékeztet.
A kék jelzésen haladtam tovább. Sajnos megint ködös időt fogtam ki, a szép kilátásról már az út elején letettem.
Négy kilométer gyaloglás után értem el a Szent Anna Kápolnát, mely a Gilitka-patak völgyében található. Kicsit továbbhaladva következik egy tisztás Bársony Máté emlékkeresztjével.
Következő tájékozódási pont a Telekessy Erdészház. Innen már csak pár száz méter és beértem Bélapátfalvára.
Bélapátfalva
Túl nagy kerülőnek tűnt nekem ahogy a térkép jelölte az utat, gondoltam levágom. Ez igen jó ötletnek bizonyult, mert legalább 300 métert gyalogoltam be egy utcába amiről kiderült, hogy zsákutca. Vissza kellett mennem az elejére, és visszatérni a térkép által mutatott verzióhoz.
Szerintem még soha nem jött össze ez az önkényes rövidítéses módszer, de minél több ideje gyalogol az ember, annál nagyobb késztetést érez rá, hogy valahol levágja az utat. Aztán persze annál többet kell feleslegesen gyalogolni…
A ciszterci kolostornál sokáig elidőztem. Nem bírtam betelni a környező hegyek látványával. A képeken látható a Bél-kő, ami alapból fehéres színű a mészkőtől, de hóval megspékelve sokkal szebb.
Egy kicsit a szerencse is mellém szegődött. Kaptam 10 percet amíg a felhőzet felszakadozott és tudtam készíteni pár jobb képet is.
Döntenem kellett, hogy merre tovább. Vagy visszafelé is becsatlakozok arra az útra amin jöttem, vagy hatalmas kerülővel és rengeteg emelkedővel megkerülöm az egész sziklasort. Mire átgondoltam volna, már szakadt rólam a víz ahogy a bokáig érő hóban mászok felfelé a mészkőbánya déli oldalán.
Extrém nehéz szakasz volt, az érintetlen hó minden lépésnél húzta vissza a lábamat ami jelentősen visszavett a tempóból. Itt-ott rövid időre előbújt a panoráma, illetve egy szakaszon a bányára is rá lehetett látni. Általában nem visel meg a szintkülönbség, de már 18 kilométernél jártam, és még nagyon sok volt hátra.
A térképen még csak szaggatott vonallal volt jelölve egy út amin rövidíteni lehet, de hála az égnek azóta már felfestett jelzésekkel is ellátták. Ezen végre letértem az emelkedőről és ráálltam a zöld jelzésre.
Innentől már csak a Homonna-tisztáson az emlékműnél és utána a Bábafa pihenőnél álltam meg pár percre. Kényelmesen lejtett az út, 12 percen belül kilométereket tudtam menni.
Az utolsó kilométeren mintha hiányzott volna a turistaút. A jelzések kint voltak végig, csak út nem tartozott hozzá. Nagyon vadregényes a faágak között keresgélni az utat. Mondjuk nyáron biztos jobban látszik.
A túra hossza 27 km, az útvonal ide kattintva látható.
