P: A Tűzszekerek csapatának egyik nagy kedvence a Velencei-tó kör, amiből évente több is van. Tavasszal (április első vasárnapján) a hivatalos, rajtszámos, sok résztvevős tókerülésre kerül sor, aztán ősszel, 2 héttel a budapesti maraton előtt futhatjuk körbe a tavat, illetve decemberben mikulásos tókörre nyílik lehetőségünk. (Pók Janó Szentivánéj napján is szervez futást a Velencei-tónál, de az nem teljes tókerülés.)
Már megszámolni sem tudom hányszor abszolváltam a Velencei-tó körbefutását, de ezt egyszerűen nem lehet megunni! Imádom! Ahogy a többiek is. Idén rendhagyó módon a Móni ötlete alapján tésztapartit tartottunk szombat este, hogy a szénhidrátfeltöltés mindenkinek rendben legyen. Kár, hogy az indulók közül csak a Mérei Tomi vett részt rajta. Háromféle tészta került az asztalra, így mindenki jóllakott. Több turnusban ettünk, mert a Zsófi és a Dani későn futott, illetve túrázott be, míg az Anna és a Csabi volt a pluszvendég. Az este társasjátékozásba torkollott.
T: Már akinek. Mert én fél 10-kor már aludtam 🙂 A fél kilónyi tészta után nem volt nehéz álomba merülni.
P: A lejutással nem volt gond, leszámítva, hogy Érden majdnem elvitte egy fa**kalap a Gábor autójának elejét. A bemelegítésre szinte alig jutott időm, mert sehogy sem tudtam a mellbimbómat leragasztani. Hihetetlen, de egy egész doboz ragtapasz ment a kukába, mert nem akart megtapadni a mellkasomon. Tomi persze csak röhögött. „Csak a leukoplaszt” – mondta. Picsába az egésszel. Remélem az ironmanes pólóm nem bukik meg a minőségteszten. Amúgy már a ragasztási procedúrát mulatságos jelenet vezette fel: letolt futógatyával, boxerben álltam a parkolóban, miközben a Móni kinezio tape-pel ragasztgatta a lovaglóizmomat…
T: Sosem hiszel nekem. Én még délután, leizzadva is alig bírtam leszedni a leukoplasztot, olyan jól tapad. Számomra ez az etalon!
P: Célom végig 5 perces kilométerek teljesítése, azaz a leendő maratoni tempóm gyakorlása volt. Három éve 2:27-et mentem itt 29 km-en, de a vége felé éreztem, hogy nem nagyon bírnám ezt a tempót tovább. Ez be is igazolódott az az évi maratonimon (3:57:36). Idén viszont nagyon meghajtottam a szeptembert (175 km), ennyit szerintem még soha életemben nem futottam egy hónap leforgása alatt, benne kellő mennyiségű hosszabb távú 5 p./km-es iramú futással, szóval bizakodó voltam. Így érkeztem el a maratoni főpróbámhoz.
Ráadásul amikor a kollégáimmal pár hete körbetekertük a tavat, akkor egy új szakaszt (Császár-víz kerékpárút) mutatott nekem az egyikőjük, ami plusz 3 km-t jelentett, így végül is én nem 29, hanem 32 km-en álltam rajthoz.
T: Én nem voltam ilyen faszagyerek, szeptemberben 106 km-t futottam, októberben pedig összesen ezt a Velencei-tó kört. Ezután pedig pihenő lesz a maratonig, mert érzem, hogy kegyetlenül túlhajtottam magam a nyári szezonban.
P: 20 fok körüli napos, de nem meleg idő volt és szokás szerint nem jött össze akkora tömeg, mint tavasszal szokott, tehát minden adott volt egy kiváló (2:40) futáshoz. Én már az elején előreszaladtam és felvettem az utazósebességemet, míg a többiek (Móni, Gábor, Mérei Tomi, Nagy Tomi) nagyjából együtt, 6 p./km körüli tempóval kezdtek neki a Velencei-tó kivégzésének.
T: Később volt az sokkal rosszabb is mint 6 perc, főleg a vége felé 🙂
P: A 21 km-t Pákozd után, a Székesfehérvárra vezető bicikliúton értem el, ekkor 1:46-ot mutatott az órám, így egy kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha lassulok a hátralevő 11 km-en, de ez nem így lett. Végig bírtam a tempót és gyakorlatilag holtpont nélkül, mosolygósan értem célba 2:41-es idővel! A végén még arra is marad erőm, hogy a célegyenesben utolérjek két – hozzám és a Tomihoz hasonlóan – ironman finisheres pólós futót a tökéletes fotó kedvéért. (A hivatalos tóköröm 2:21 lett.) A képzeletbeli célvonalon már ott várt a Móni (ő 18,5 km-t futott) és a Tomi apukája (ő hozta autóval Pákozdról a Mónit). Mindent összevetve azt mondhatom, hogy életem egyik legjobban sikerült futása volt ez. Minden óramű pontossággal működött. Bizakodó vagyok. Ide nekem a 3:30-as maratont!
T: Én 3 óra 16 perc alatt értem be, pedig 3 km-rel kevesebbet futottam, mint te. Azt hiszem az idei Budapest maratonon nem fogunk együtt futni 🙂
