Nehéz szülés volt. Hova menjünk? Dobogókő vagy Dani-féle szervezés. Mennyit? 15 km vagy 20-25 km? Csabáék jönnek vagy nem? Sokismeretlenes képlet volt ez szombat este 9 órakor. Aztán csak megállapodtunk. A Dani túratervét fogadtam el, így 9 órakor Nyugatiban találkoztunk. Onnan 4-6-os pótlóbusszal a Széll Kálmánra, majd a Hűvösvölgybe villamossal. A restiben Jager, Unicum, sör, avagy a túra utolsó előkészületeit is megtesszük. Végül felpattanunk a 157A buszra, mellyel a végállomásig – Honfoglalás utca (Hársakalja, Remeteszőlős) – utazunk.
Indul a túra 10:45-kor! Juhé! Elhagyjuk a települést és behatolunk az erdőbe. Mellettünk az Ördög-árok, mely egy időszakos patak a Duna budai torkolatú mellékvízfolyásainak egyike. A patak a Budai-hegységben, a Nagykovácsi-medencében ered. Nagykovácsin, Remeteszőlősön és a Remete-szurdokon keresztül érkezik Hűvösvölgybe. A Városmajor, a Maros utca, a Vérmező, a Horváth-kert és a Döbrentei tér alatt végigfolyva, az Erzsébet híd fölött éri el a Dunát. A Remete-szurdokban vagyunk, ami a Remete-hegy és a Hosszú-Erdő-hegy között található. Mindkét oldala meredek, sok helyen sziklás. Csaknem 20, kisebb-nagyobb, karsztvíz formálta barlangot rejt, melyek közül kettő fokozottan védett barlang, a Remete-barlang és a Remete-völgyi Felső-barlang. A szurdok barlangjaiban jégkorszak előtti állatok, például hófajd, barlangi oroszlán, barlangi medve, barlangi hiéna maradványait tárták fel.
A túránk első része tartalmazta a legkeményebb terepet, tudniillik kisvártatva egy igencsak meredek hegyoldalra kellett felmásznunk. Fizikálisan vagy fizikailag megterhelő volt. Melyik a helyes? Ezen vitatkoztunk, de én utánajártam a dolognak. Mindkettő jó. A Magyar értelmező kéziszótár alapján a „fizikális” szó jelentése: testi, fizikai erő, tényező stb. Tehát a szó helyes és a módhatározóragos alakja is. A hegytetőről pazar kilátás nyílt az alattunk lévő településre. A következő stratégiai pontunk a Muflon Itató volt, ami amúgy a kék kör egyik pecsételőpontja. Kéne az a hülye kiskönyv, hogy pecsételni tudjunk, ahogy az a két túrázó, akik így is tettek. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy jó lenne egyezer belevágni és netalántán megcsinálni az Országos Kék Kört… Az itatóban zsíros deszkát ettünk lilahagymával, mellé Jagert, unicumot, söröket, ropit, és mogyorót fogyasztottunk, közben meg bőszen számolgattuk a bevitt kalóriamennyiségeket.
A Zsíros-hegyen folytattuk utunkat, és a következő kilátópont sem volt semmi, mely talán még az előzőt is überelte. Én csak úgy hívtam, hogy út a semmibe! Köd volt, ezáltal pedig még lidércesebb volt a táj hatása, alattunk Nagykovácsi terült el. Egy ideig nehezen tudtunk betelni a látvánnyal, de sajnos nem volt más választásunk, így kénytelenek voltunk visszafordulni. Már csak azért is, mert egyszerűen nem volt út tovább.
A pilisi szénbányászat egykori homokszállító kötélpályájának megtekintését követően irány fel a Nagy-Szénásra! Baromi jó kilátásunk lett volna, ha nem lett volna akkor a köd ott fent a dombon. Elfoglaltunk egy padot, hogy tisztességesen megebédeljünk, aztán viszont folytattuk tovább a túrát, mert igencsak hűvösre fordult az idő a magasban. A „nagy dombról” való lejövet kis eltévedésbe torkollott, de aztán gyorsan jó irányba álltunk és a domb túloldalán ereszkedtünk/futottunk le.
Innentől jöhetett a túra lájtosabb része, a várva-várt ereszkedés. Mellettünk bal kézre fent a Kutya hegyet láthattuk, miközben kellemes kis erdei ösvényen haladtunk egyre gyorsabb tempóban lefelé. A rózsaszín kórónál mondjuk elidőztek kicsit a lányok, de aztán nem volt mese, szigorúan menni kellett tovább a cél, azaz Nagykovácsi felé. Az erdőből kiérve egy vadkerítésen kellett átjutni, amit kétféleképp lehetett végrehajtani. 1. a fa forgóajtón át. 2. a szakadt létrán átmászva. Innen már csak 3 km várt ránk Nagykovácsiig, amelynek központjába 16:15-re értünk oda, pont akkor, mikor elkezdett esni az eső. Így kell ezt csinálni!
A Levendula étteremre esett a választásunk, ami hangulatos, és a település legjobb étterme? Igen! A kiszolgálás elsőosztályú volt. Minden igényünket meghallgatták, vegetáriánus vegyestálat állítottak össze. Nem vágta a pofákat a pincér, helyette mosolyogva teljesítette minden kívánságunkat. Milyen ritka az ilyen! Csülkös bablevest kaptunk lábasban külön tejföllel, én pedig gemenci szarvassültet választottam krumplifánkkal, ami valami fenséges volt. A vacsora elköltése közben élet és irodalom konferenciabeszélgetés kezdődött az asztalnál. Ishiguro japán író és művei. Némi filmtörténet. Végül pedig érdekes fejtegetések az emberiség keletkezéstörténetéről, mátrixos jelenéről és nem túl biztató jövőjéről. Azaz mindenről. Megleltük az élet értelmét. Ámen.
A Hűvösvölgyet busszal értük el, ám a bérleteinkhez kiegészítő jegyet kellett venni (környéki helyközi vonaljegy), mert már nem Budapesten voltunk. Persze erre a buszsofőr hívta fel a figyelmünket, így a szakadó esőben le kellett szállni, hogy az automatából megvásárolhassuk a bilétáinkat. Mindezt gyorsan, mert egy percen belül indul a busz! Hárman, nagy nehezen elboldogultunk a jegyautomatával, alig akart megvárni bennünket a buszsofőr a menetrend betartása miatt…
- Rajt: Remeteszőlős
- Cél: Nagykovácsi
- Táv: 17,5 km
- Szint: ? m
- Rajt: 10:45
- Cél: 16:15
- Idő: kb. 5 óra 30 perc (bruttó idő)
- Tempó: kb. 19 p./km = kb. 3,2 km/óra
- Égetés: kb. 1500 kcal
