A nagy hagyományokkal rendelkező Olimpiai Ötpróba rendezvénysorozat keretein belül került megrendezésre egy éjszakai futás június 23-ról 24-re virradó éjjel (Szent Iván éj). A Hősök terén a futás mellett számtalan sportágat kipróbálhattak a mozogni vágyó éjjeli baglyok: kerékpár, zumba, sárkányhajó, stb. A program este 9-től másnap hajnal 4-ig tartott. Kitűnő ötletnek, jó kezdeményezésnek tartottam a dolgot, így (ingyen) regisztráltam életem eddigi legkésőbbi futására.

No de mikor is van pontosan a rajt? Az egyik helyen 0:25-öt írtak, másutt 0:15 szerepelt. Igazából mindegy, 23:30-kor autóba pattantam – előtte már majdnem bealudtam, a Móni meg nem értette mi a francnak megyek – és kb. 10 perc alatt odaértem a Mexikói útra. Innen rövid séta a Kós Károly sétányra, kellemes idő (25 fok) éjjel a kánikulai napon (35 fok), már csak ezért is érdemes volt eljönni.

És akkor most milyen hosszú a táv? Valahol 6,6 és 10,3 km szerepelt, máshol 6,5, míg a visszaigazoló e-mailben 6,7 ill. 10,7 km. GPS-órával mérve pedig 10,6 km jött ki nekem… Micsoda számháború! Igazából tök mindegy. Szerintem amúgy a kilométerjelző táblákkal sem volt minden rendben, mert 10 km-nél 42:45-öt mutatott az órám… Ebből már látható, hogy csapattam a futást, először 50 perc körüli időre gondoltam, de aztán láttam, hogy van itt keresnivalóm, szóval a rajtnál elvitt a hév.

Persze a rajt is csúszott kicsit, mert meg kellett várnunk, míg az utolsó trolibusz elhagyja a Városligetet. Én már nagyon vártam a futást, ásítoztam, kis híján elaludtam a rajtterületen. Aztán elindították a 4 km-t futókat, akiket szintén meg kellett várnunk, hogy elhagyják a Hősök terét… Most már tényleg mi jövünk, a közép- és hosszútávosok. Egy ultrafutó srác rögtön az elején az élre állt és kb. 4 perces kilométerekkel haladva, végig magabiztosan vezetve meg is nyerte a versenyt.

Én is erősen kezdtem, de aztán nem bírtam, illetve nem kockáztattam egy esetleges sérülést, szóval a 10. hely környékén haladtam az Andrássy úton az Oktogon felé, majd vissza a Városligetbe, ahol még két kis kör (kb. 3 km) várt ránk. A liget előtt ugyan jópáran megelőztek, aztán viszont már csak egy-egy futó hagyott le, de mivel én is előzgettem, így nagyjából tartottam a pozíciómat (kb. 15. hely). Szerencsére frissítés végül is volt, pedig előzetesen azt írták a szervezők, hogy nem lesz, ami számomra elég meghökkentő volt. Azért egy 10 k-s távon már KELL, hogy legyen frissítőpont! Dicséretes, hogy a kis kör elejére tették az állomást, így akár kétszer is igénybe lehetett venni azt. Elsőre sajnos kihagytam, amit meg is éreztem, mert mire újra ideértem már vattát köptem. Jól esett a víz, magamra is öntöttem, aztán folytattam az előttem futó srác üldözését. Kb. 2 km-rel a vége előtt beértem, egy darabig együtt futottunk, de aztán ritmust váltottam és megindítottam a hajrát. A robbantást nem bírta, egy másik fickó viszont leelőzött, de ez benne volt a pakliban, mert már én is fáradtam. A Kós Károlyra befordulva újra gyorsítottam a célkapu felé és 47:25-ös idővel végül is a 17. helyen végeztem a 240 férfi között. (Középtávon (6,5 km?!) a 29:37-es időm a 8. helyre lett volna elég.)

Mindent egybevetve abszolút nem bántam meg, hogy elmentem erre az éjszakai futásra. (Csupán a vádlim sínylette meg kissé az utóbbi időben nem megszokott csapatást.) Kicsit profibb szervezéssel és marketinggel talán még több embert a futásra lehetett volna vonzani, bár tény, hogy írtó későn volt a rajt. Nagyon hiányoltam például egy dj-t a rajt-célkapunál. Tűzijáték, fények, táncosok, stb. Baromi jól fel lehetett volna dobni az egészet ilyesmi ötletekkel, amelyek már egy minimális nevezési díjból kijöttek volna. A szervezők 4000 futóban maximalizálták a versenyt, de csak kb. 1000-en jöttünk össze Szent Iván éjszakáján. Mi, akik ott voltunk, mindenesetre – a kisebb-nagyobb hiányosságok ellenére – jól éreztük magunkat.

Galéria