Tour de Tisza-tó – 2017.05.06 – Sporty – Sport és szabadidő közösség

A pénteki szakadó eső után nehezen gondoltuk volna, hogy ideális idő várja a Tisza-tónál megrendezésre kerülő BSI-eseményen résztvevőket. Az állandó szpíker Péter Attila sem tudta eldönteni a rajtnál, hogy az indulóknak esőkabátra vagy rövidnadrágra lenne inkább szükségük, mert hol tűzött a nap, hol felhők gyülekeztek az égen. Végül is azoknak lett igazuk, akik bevállalósak voltak és az utóbbi mellett döntöttek, mert kifejezetten nyárias időben, már-már melegben kellett leküzdenünk a választott távunkat.

A 65 km-t tekerők Tiszafüredről visszafelé láttak hozzá a tókerüléshez. A 10:50-es rajtnál hosszú és színes kerékpáros oszlop sorakozott fel, így az ezen a távon közel 1200 biciklista elindulása több mint 10 percen át tartott. Poroszlóig (kb. 8 km-re Tiszafüredtől) ún. lassú rajttal – ami 20 km/h-s tempót jelentett – lehetett csak haladni szigorúan a felvezető autó mögött. Erre azért volt szükség, mert a 33-as utat a rendőrmotorosnak le kellett „takarítania” az autóktól, majd egy éles balkanyarral fordult rá a mezőny a Tisza-tó körüli bicikliútra. Az éles rajtra nem sokkal a kanyar előtt került sor, én mire észbe kaptam a mezőny eleje már el is ment. Így viszont megúsztam egy bukást, ami bekanyarodásnál történt, ahol három versenyző akad össze. Véleményem szerint a legkevésbé sem szerencsés kevéssel egy ilyen éles kanyar előtt elengedni a pelotont…

Az első boly tehát elment, sőt időközben másik kettő is, így egy újabbat kellett kialakítanunk az üldözésükre. Ez végül sikerült, és bár volt olyan pillanat, mikor befoghatónak tűnt a harmadik csoport, végül is ez nem jött össze. Ezalatt még két versenyző bukott hatalmasat, ráadásul közvetlen mellettem. Nem értem miért kell három oszlopban tekerni ezen a szűk úton, ami abszolút balesetveszélyes az összeakadás miatt. Jobbról meg ne tolakodjunk már! Előzéshez ott van a baloldal, persze addig nincs szélárnyék, de valamit valamiért. Ráadásul mindez még a verseny elején történt, amikor még nem is fáradt az ember, ha már ilyenkor lankad a figyelem, az nem sok jóval kecsegtet.

Az út végig a töltésen haladt, és mivel nem volt túl széles, így minden pillanatban résen kellett lenni. A déli gát környékén lévő rossz minőségű útburkolat kellőképp próbára tette a versenyzőket és a paripákat is, akadt egypár defekt is, de a kb. 30 fős csoportunk együtt maradt és váltott vezetéssel kifejezetten jó tempóban fogyasztottuk a kilométereket. Mivel én is elég jó erőben éreztem magam, és mert a triatlonversenyeken nincs bolyozás, így többször kiálltam a sorból és egyedül tekertem, vagy a sor elejére álltam. La a kalappal azelőtt az idős versenyző előtt, aki egy csomagtartós bicóval(!) tartotta a kemény tempónkat! Az utolsó kilométeren még én vezettem fel a bolyt, de a hajrát már nem bírtam erővel, így többen is megelőztek a célegyenesben, amit előtt ráadásul egy éles kanyar előzött meg. Ám így is minden előzetes várakozásomat felülmúlt az 1:53:10-es célidőm. (a 2013-as 2:01:55-ös időmnél ez majdnem 9 perccel jobb, amivel az általam álomidőnek tartott 2 órát is simán áttörtem!)

Fotók forrása: BSI