Másodszor vállalkoztam a Velencei-tó körbefutására, tavaly augusztus végén sikerrel vettem a 27 km-t. Jelenleg két versenyt szerveznek a Velencei-tó köré, az egyik a Depónia, a másik a Perpetum Nemzetközi Speciális Mentő Egyesület égisze alatt fut. Az összehasonlítás így nem teljesen helytálló, de azért én kísérletet tettem erre:

  • Szervező: Depónia, ill. Perpetum Nemzetközi Speciális Mentő Egyesület
  • Táv: 28 km, ill. 27 km
  • Nevezési díj: ingyenes!
  • Rajt/cél: Agárd, ill. Velence, Északi strand
  • Résztvevők száma: kb. 700 (kb. 100)
  • Befutóérem: igen, ill. fa emlékplakett

Reggel 7-kor keltem, hogy fél óra készülődés és reggeli után útnak induljak Agárdra. A cuccomat már előző nap este összeraktam, még szerencse, mert így is sikerült 10 perces késést összehoznom. Az út kb. 1,5 óra volt a régi 7-esen, amivel nem volt bökkenő, de 70 km/h fölött éreztem, hogy valami nem stimmel a verdával, annyira rázott. Hazafelé még jobban kijött a probléma, akkor már rájöttem, hogy a bal első kerék a ludas ebben. Hála az égnek a József Attila lakótelepig valahogy elszenvedtem magam, de be voltam tojva, nehogy elhagyjam a kereket, vagy tudom is én. Ekkora baj azért nem volt, hosszas vizsgálódás után észrevettem, hogy két kisebb darab szakadt le a kerék külső részéről, hoppá! Életem első kerékcseréjéhez a Móni asszisztált.

Kb. 9-kor értem a versenyközpontba, a parkoló szinte tele volt, nagyon sokan döntöttek úgy ezen a vasárnapon, hogy futnak egy laza 28 kilit. Az idő nagyon velünk volt, mert a beígért zivatar elmaradt, helyette napsütésben és fülledt melegben róttuk a kilométereket, nem is tudom a polár felső mellett miért nem cseréltem le a hosszúszárú futógatyámat… Az időjáráshoz hozzátartozik, hogy a főszervező Janó még előző nap e-mailt küldött körbe a másnapi óránkénti időjárás-előrejelzéssel, mert elmondása szerint sokan betojtak az előzetes időjárás-jelentések miatt.

A verseny szervezése kitűnő volt. Elegendő frissítőpont, ezek dugig feltöltve minden földi jóval, rengeteg mindent hoztak a futók. A tombola nyerteseit azalatt sorsolták ki, amíg futottunk, így nem kellett a célbaérés után erre várni, csak a kifüggesztett nyertesek listáját kellett átfutni. Az útbaigazító jelek is láthatóak voltak, de nem is nagyon lehetett elvéteni az útvonalat. Velencén egy új, autóktól mentes biciklis úton futottunk egészen Pákozdig, viszont így a katonai emlékmű kimaradt a túrából. Itt van amúgy a pálya legnehezebb szakasza, ami egy hosszú kaptató, ezt kell túlélni valahogy, azután már végig sík a terep. Viszont cserébe nagy látványt nyújtott a domb tetejéről visszanézve a futók véget nem érő, elnyúló oszlopának színes kavalkádja! Az M7-es autópálya alatti átfutást pedig mindig marha jó mókának találom, ezúttal sem volt ez másképp. Itt főleg az tetszik, hogy össze-vissza kanyargunk, én meg hiába keresem a Velencei-tavat, azt sem tudom, hol van… A tó nyugati partja kissé unalmas, de a délire érve újra visszakapjuk a Velencei-tavat és már csak a célba kell befutnunk!

Értékelés (1-5)

  • Útvonal: 5
  • Rajtcsomag/befutócsomag: 0
  • Szervezés: 5
  • Ár-érték arány: 5
  • Hangulat: 5
  • Summa summarum: 5