Versenyközpont: Vác, Szentháromság tér

A versenyszámok sorrendje:

  • 10:30: Futás – Táv: 5 km Útvonal: Vác – Sződliget – Vác
  • 12:00: Úszás – Táv: 0,75 km Helye: Fedett uszoda

A tegnapi korai (7 óra) kelést megismételve ezúttal kocsival zúztunk le Mónival Vácra a szakaszos triatlon versenyre. A kerékpározás rajtja 8:45-kor volt, amit sikerült is majdnem lekésni, mert az indulás pillanatában nem találtam egy kulcsot a kerékpár kormányának elfordításához. Végül ez meglett, így bepakoltuk a montit az autóba, de csak 8:30-ra értünk oda a versenyközpontba. A nagy sietségben és a műszaki analfabetizmusomnak hála nem sikerült időre összetákolnom azt a rohadt kerót, így a bringaszámot már buktam is. A nevezést a Móni intézte, így a kezdeti csalódottságomat és egy sor szitkozódást követően mehettünk is vissza a tornateremre, hogy a triatlon helyett az 5 km-es futóversenyre nevezzek az aquatlonverseny mellett.

Öröm az ürömben, hogy előkerült a tegnap elkevert Ötpróbás kártyám a 19 pontommal együtt, amit egy kissrác adott le. Másfél óra volt még a futás rajtjáig, így nyugodtan készülődhettem. Közben észrevettem az Attilát, aki a félmaratoni számon indult, így dumáltunk egy sort a futásról és az idei versenyekről, terveinkről. A bemelegítés után kimentünk a rajtterületre, ahol még futkostunk egy sort, majd elfoglaltuk a helyünket a rajtkapu alatt a mezőny elején.

A startnál nagy iramban lőttünk ki mindketten, néhány méter után értem utol az Attilát a lejtőn, ahonnan a Duna parton folytatódott a verseny vissza Sződliget irányába. A fordító előtt visszaelőzött a sporttárs, aki szintén 4 percen belüli kilométereket produkált, holott őneki 21 km-t kellett teljesítenie. Itt jegyezném meg, hogy simán meg is lett neki a sokak által úgy áhított bűvös 1 óra 30-on belüli félmaraton, amivel összetettben 2., kategóriájában pedig az 1. helyen végzett! Nekem azért könnyebb dolgom volt, hiszen a fordító után ugye már csak a táv fele volt hátra, igaz a gyilkos emelkedő természetesen érkezett a rajt utáni lejtőért cserébe, de így is 12:08-cal robbantam be a célba! 5 km-en? Ez lehetetlen! Éreztem is, hogy jóval kevesebbet futottam, ami rögtön ki is derült. A főszervező embere ugyanis értehetetlen okból nem 2,5 km-nél, hanem 1,5 km-nél foglalta el a helyét…

Majdnem egy óránk volt az úszás rajtjáig, így nyugodtan kipihenhettem magam, mielőtt a Mónival átbandukoltunk a váci strand fedett uszodájába. Az úszás egy 25 m-es négysávos medence két foglalt sávjában zajlott, 5-5 versenyzővel. A medence mélysége szerintem maximum 120-160 cm lehetett, ez a medence egyik végében igencsak zavaró volt, de amúgy nem volt probléma. Sőt! 13:21-et repesztettem a 750 m-en, ami az eddigi legjobb időm lett! És még maradt bennem egy kis plusz, ez több mint bíztató, tekintve, hogy még mindig csak heti egy úszóedzéssel készülök.

És ha számolni tudtam volna a hosszokat, hogy aztán a végén rátegyek még egy lapáttal… Akkor a dobogó harmadik foka helyett talán a másodikra állhattam volna fel összetettben az eredményhirdetésnél, de persze így is nagyon örültem.

A futásra egyértelműen taktikai okból, na meg a dicsőségért neveztem, ahol a kevés (15-20) indulónak köszönhetően az első lettem! Természetesen egy kisebb triatlonos különítmény előttem ért célba, de az ő eredményük ebben a számban nem számított, szóval köszöntem szépen a lehetőséget, éltem vele.

Az aquatlonos eredményhirdetésre még vagy jó három órát kellett várnunk a Mónival, ami sokkal fárasztóbb volt, mindkettőnk számára, mint maguk a versenyek. Nemhiába, tudniillik a kb. 8 órás váci ott tartózkodásomból csupán 25 percet (!) töltöttem el versennyel…

Galéria