Duna menti kerékpártúra – 40 km
- Versenyközpont: Vác, Szentháromság tér
- Útvonal: Vác – Verőce – Nagymaros – Verőce – Vác
Hét órakor kelés, majd a kerékpárok felszerelése és az utolsó simítások elvégzése után irány a rákospalotai vasútállomás kétkeréken. Az utolsó pillanatban értünk oda, pont befutott a vonat, így a jegyvásárlásra sajnos már nem maradt időnk. Csak abban reménykedhettünk a Mónival, hogy a kalauz nem lesz szőrösszívű és nem büntet meg bennünket. A jegyünket végül a végállomás előtti utolsó állomáson váltatta meg velünk a kaller, addig tartott izgalomban minket.
Rövid tekerés után összecsattantunk a Gergővel és a Dudával, akik az eggyel előbbi vonattal érkeztek. A szépen felújított, kockakövekkel kirakott főtéren át a Dóm felé kanyarodtunk, majd egy kis útbaigazítás után megtaláltuk a Piarista Gimnázium tornatermét.
A nevezést követően útnak indultunk Verőce irányába, a tájékoztatóul kapott térkép részletes volt, még az ellenőrzőpontok távolsága is fel volt tüntetve rajta, szóval le a kalappal a szervezők előtt. Ennek ellenére a verőcei focipálya (1. ell. pont, kb. 10 km) után sikerült eltévednünk, de a helyiek megmutatták a helyes irányt Nagymaros irányába. A kerékpárút nagyrészt a Duna mellett haladt, szántóföldek és lófuttatók szegélyezték utunkat, ami kellemes időben, 10 fokban és napsütésben telt. A helyenként hideg a szél azért így is jól átfújt minket, a Mónival meg is fáztunk hétfőre…
A kerékpárút betontömbökből lerakott szakaszai mondjuk nem tudom hogy felelhetnek meg az EU szabványoknak, de a túloldali dombon fekvő Visegrádi vár bőven kárpótolt eme kis kellemetlenségért. Hamarosan elértük a nagymarosi kompátkelőt (2. ell. pont, kb. 20 km) és a pecsételés, ill. a kései tízórait követően visszakerekeztünk Vácra. A túra utolsó szakaszán pár emelkedő rendesen szétszaggatna a négytagú mezőnyünket, de végül is bő 3 óra leforgása alatt szerencsésen célba érkeztünk.
Örömmel mentem hát az Ötpróbás kártyámért, tudva, hogy a holnapi triatlonnal meg is lesz a 21 pontom, ami baseballsapkát ér. Igen ám, csak a szervező csajszi elkeverte azt, vagy valaki meglovasította, mindenesetre jól hoppon maradtam. A kálváriám a váci vasútállomáson folytatódott, ahol valaki leadott egy Ötpróbás kártyát, ám arra persze már pont nem volt időm, hogy utánajárjak a dolognak, mert a vonat pár percen belül indult vissza. Na igen a vonat! Erről minden elmondható, csak az nem, hogy alkalmas a kerékpárszállításra! A szerelvény kerékpárszállító részét felhajtható ülésekkel oldották meg, ahol maximum 2-3 bringa fér el. Természetesen ez esetünkben foglalt volt, így kénytelenek voltunk a négy bicóval a két oldalon felváltva nyíló ajtók közötti tágasabb részen brillírozni, igen ám csak ezzel a mutatványunkkal szépen elzártuk az ülőhelyek felé vezető utat. Marha jó! Már csak az hiányzik, hogy valaki ezt megelégelve jól belénk kössön. Erre szerencsére nem került sor, de a túra utózöngéit szívem szerint kihagytam volna.