Kétszeri halasztás után augusztus 1-jén tartották meg a 44. Balaton-átúszást, az 5,2 km-es távot nagyjából 8000 úszó teljesítette. 

Ha már Balaton, akkor Kékszalag! Az idei 58.-nak 48 órás szintideje szombat reggel 9-kor telt le, ami így egybeesett a Balaton-átúszással. Roppant izgalmas volt az idei tókerülő verseny, ami a szélcsendes déli szakasz miatt hatalmas küzdelmet hozott (abszolútban az RSM nyert 12:27:30), de szombaton már nem kellett lemarad hajóktól tartani. A 7 órai rajtnál így aztán már csak az úszóké (és SUP-osoké) volt a Balcsi Révfülöp és Balatonboglár közötti szakaszon.

4-kor ébredés. Reggeli: 3 tojásból omlett, paradicsom, paprika, pékáru: spenótos/ajváros csavart, szilváslevél, zöld tea. A rajtig még: izotóniás 0,5 l, víz 0,5l, banán, Balaton XXL mogyis. H5-kor nekiindulok kocsival Boglárra. Idén öten találkoztunk Bogláron, ahová már n6-ra odaértünk: Gábor, Laci, utóbbi hozott magával még két hódmezővásárhelyi legényt, Tomit és Petyát, ö-ztek ők is röndesen. Imádom az ízes böszédüket! Gábor még beiktat egy wc-t a kompindulásig, majd utána Laci is, de persze amint elmegy, elkezdik felengedni az embereket… Cucca Tominál, így otthagyjuk, de végül szerencsére ők is elérik az első kompot, így együtt ülünk le egy asztalhoz a hajó orrában. Szokás szerint előkerül Gábor csodakencéje, ami persze nem sokat ér a görcsökre, de ez egy későbbi történet…

Révfülöpre f7 után futunk be, de mire kiszállunk a hajóból, már h7 után vagyunk.  Miközben a kiszállásra várunk egy csajszi azt ecsetelte, hogy akkora csoda átúszni a Balatont, hogy ő bizony sír közben, ezzel csak az a baj, hogy bepárásodik a szemcsije… Kissé szentimentális, de jobban belegondolva van benne valami. Mert a Balaton-átúszás tényleg fantasztikus. Én a Balcsi szeszélyességét szeretem, ami mindig meglep. Kiszámíthatatlan. Sose ugyanolyan. Hogy épp melyik arcát mutatja, azt nem tudhatjuk. De pont ez a szép benne. Sokszor írtam már erről, hogy Gábor mindig csak az úszások Forma-1-jének nevezi. Én meg a Balcsi szeszélyességét szeretem, ami mindig meglep. Sose ugyanolyan. Kiszámíthatatlan. Hogy épp melyik arcát mutatja a Balaton, azt sose tudhatjuk. Ez a szép benne. Nem is érdemes pont emiatt úszóidőket összevetni. Max az adott évi eredményeket. 

Nevezés, majd wc-re megyek, és találkozom Matusik Tomival, UTE-s triatlonos csapattársammal, akivel a csomagleadás után együtt megyünk a rajthoz. Ott meg egy másik csapattársunk, Szabó Ákos talál meg minket, aki, mint utóbb megtudtam, első átúszására készült a kapolcsi fesztivál dínom-dánomja után (vasárnap futottam vele össze az átúszás névadó szponzorának egyik újpesti üzletében). Tomi kisfia fotót csinál rólunk, majd lassan elcsorgunk a tömeggel a rajthoz. Gáborék már korábban beugrottak a vízbe, mi 7:26-kor csobbantunk be.

Sajnos egyéni sport az úszás, ezt is Gábor szokta mondani, azaz a rajtig együtt vagyunk, aztán mindenki úszik a saját tempójában, majd a túlparton újra bandázhatunk. Így is lett, bár addig még várt ránk 5,2 km leküzdése. Szokás szerint a bal oldalon úsztam végig, csak a hullámok, meg a kajakosok/suposok próbáltak jobbra terelgetni, úszókat nem nagyon kellett előznöm, csak  az elején, a táv legnagyobb hányadában egyedül úsztam. Nehéz is így versenyezni, motivációt találni, inkább csak a teljesítés a cél. A 10 perces 500 m-ek nem is lettek meg ezúttal, de a várható úszóidő mindig csak úszás közben derül ki, amit a Balaton formál, így aztán 6 perccel elmaradtam a rekordomtól (1:44:02 – 2024, 1:50:11 – most), de erről már korábban írtam, hogy kár összehasonlítgatni az időket.

Vádligörcs most sem kerül el: 4,2 k-nál, de hamar kikecmergek belőle, a Gábor jobban megszenved, őt 4,5-nél éri utol a fájdalom, de nála ki is tart a végéig, alig tudja kiszenvedni magát a partra. Nem sokat ért tehát a kompon való kenegetés… Nekem a másik problémám az volt, hogy pisilnem kellett az elejétől kezdve, de közben nem akartam megállni, úgy meg nagyon nehéz (Tomi szerint csak megindítani)… 9:16-kor partot érve rögtön rohantam is a toi-toi-ba, ahol persze nem bírtam abbahagyni… Aztán iszom egy meleg teát, bár a jeges jobban esne, már kezd baromi meleg lenni. Indulásnál 20-25 fok lehetett, a Balcsi is kellemes volt, kb. 25 fokos.

Már korábban is írtam, de újra felteszem a kérdést. Jubileumi úszók klubja miért nincs? 10 átúszás, 20, 30, 40? Póló járna érte, ahogy a budapesti maratonfutók klubjában! Hozzá pedig kedvezményes nevezés. Egy összevont eredménylista is jó lenne, mert most csak 1998-ig visszamenőleg böngészhető (1998-2020-ig a Sárkány informatika, azóta BSI adatbázisa). Sportnapilapunk pedig másnap lehozhatná a teljesítők listáját…

Egy tucat. Unokabátyámmal, Kovács Gáborral (2:12:20) ez már a 9. közös úszásunk volt (neki összesen a 14.), de Lacival is sokadik, akin az 1995-ös póló feszült, megmondani se tudta hányszor úszta már át a Balatont! Tomi (1:53:21) sem semmi, aki a 26.-at (!) abszolválta, és nem sokkal utánam ér partot, beváltjuk a kuponokat, juhhé idén újra kaptunk pólót! Péksüti (sósperes vagy barackos fánk), hidratációs 0% sör, majd Tomit elvesztem, viszont kiszúrom Lacit (2:11:18), aki Petyával (1:51:00) a célterületen piheg. Mondtam! – Laci felkiáltása, hogy Petya olyat fog úszni, mint én. És valóban. Elsőre! Nem semmi! Kisvártatva Gábor is megérkezik, aki alig bír járni a görcsöktől. Mellette ki is purcant rendesen. 70 évesen! Jövőre nem jövök – mondja. Na persze! Fotózkodni megyünk a logófalhoz, mert Tominak 2:40-50-es időt predesztinál Laci, azaz még várni kell rá. Elkísérem őket a cuccaikért, majd kávézni indulunk, amikor megjön Tomi is 2:23:32-vel! Elsőbálozók volt ő is, szóval le a kalappal az ő teljesítménye előtt is! Szép volt, fiúk! 

Újabb fotó a falnál, immáron teljes létszámmal. Ezt még a halak is megtapsolták! Gábor még mindig nyűgös kicsit, elmegy a kocsihoz leülni. Mi addig a standok fosztogatásába kezdünk. Hogy a korábbi években ez miért nem jutott eszembe? A főszponzor standján 5 aktivitás várt ránk: turmixivás (smoothie), kvíz, célbadobás, asszociációs játék, kódfejtés. Utóbbi volt a legizgibb, mert itt egy 20 ezer Ft-os vásárlási utalványért ment a játék! Kódfejtés. 0, 2, 6, +1? 4-et választottam 0246, de Móni persze megfejtette volna: 2026! Szóval be kellett érnem egy újabb 500-as utalvánnyal (egyet a célcsomagban kaptunk), illetve egy ajándékkal, én papucs, meg a gyékény helyett a praktikus/fakkos kajásdobozt választottam. Mire végzünk és Laci is megkapja a csomagját, akinek leázott csuklójáról a karszalag (miért nem a versenyszalag számát használják?), Gábor is előkerül, így sörözni hívja meg úszótársait, majd irány a kocsi, mert 11-kor lejárt a parkolásom. Hívom telefonon, mire a büféshölgy szól bele, hogy ottfelejtette azt. “Nem hiányzik valamid?” – kérdem tőle, mert pont ott kóvályog a kocsim előtt. Visszamegyünk érte, így legalább nem kell visszafordulnunk. 

Gábort követem előbb Balatonőszödre, ahol a többiek szállása van, de előtte azért tévedésből még beautóztunk egy másik falucskába, aztán csak Balatonszemesre érünk, ahol nagy nehezen megtaláljuk Gábor szállását, itt a házszámra emlékezett rosszul… Elfáradt, ahogy én is, rendesen megütött a nap minket, de ő legalább már ihatta a jól megérdemelt sörét, rám meg várt az út vissza Budapestre. Persze csak a szóda, gyümölcslé, pizza, tonikos kávé, ásványvíz, Széplakon pedig még 2 gombóc fagyi után. Így valahogy kibírtam a hazautat 40 fokban a légkondi nélküli kocsiban…

Stat (Garmin)

5,17k

1:50:11 (2:08/100m)

137bpm/154

985c

/500m: 9:44, 10:36, 10:24, 10:31, 10:49, 11:03, 11:14, 11:21, 11:15, 11:04, 2:11

Galéria