Kategória: Futás

Azt hallottam több ismerősömtől is, hogy a prágai futófesztiválon – lévén, hogy ott is több táv és váltó van – azok, akik rajtszámot hordanak, aznap a városi tömegközlekedési eszközöket ingyen használhatják.

Ez a nagy bölcsesség jutott az eszembe, amikor megkaptam egy kedves kollégámtól – majdani Tűzszekerek tag – azt a három borítékot, ami Ausztriából érkezett a címére.

Fejenként 3-3 kör Petivel a Margitszigetem, a hétközi futásaim megszokott helyszínén, ahol eleddig 2 kör volt a maximumom.

Életem negyedik félmaratoni versenyén a célom nem volt más, mint a május 14-i siófoki rekordomnak megdöntése (01:38:52), ami már eleve nem tűnt egyszerű feladatnak, hát még ha 01:35:00-án belüli időt tűztem ki magamnak!

Életem eddigi leghosszabb távjára, 27 km lefutására, azaz a Velencei-tó körbefutására vállalkoztam augusztus 28-án, vasárnap, pontosan öt héttel a budapesti maraton előtt (október 2.).

Bizonyára sokatoknak ismerős ez a kicsit átalakított csatakiáltás egy francia filmvígjátékból, melynek címe: „Jöttünk, láttunk, visszamennénk”.

A Petivel futottam végig az idei második félmaratonomat. Az M7-esen még felhős volt az ég, csak ritkán bukkant elő a nap, de 10 órakor a rajt pillanatában Siófokon már szikrázó napsütés és kánikulai meleg fogadta a versenyzőket.

Az előnevezettek száma 274 volt, ehhez a létszámhoz csatlakozik/csatlakozott volna még a Bécs-Pozsony-Budapest szupermaratonista mezőnye, ha megszervezésre került volna a rangos verseny.