Négyen vágtunk neki a túrának: Anna, Sanyi, Móni, én. Már a Pomázra való kijutás is kalandos volt, mivel a HÉV nem közlekedett odáig, csak Békásmegyerig, onnan pótlóbuszok jártak. Ennek ellenére mindenki időben a megbeszélt helyszínen volt, így felcsattantuk a tömött volánbuszra, ami Pilisszentkeresztre vitt bennünket. Hol máshol, mint az italdiszkontnál volt a pecsételőpont Mogyorósbányán a sörözőnél volt, előtte meg a Muflon itatónál is volt már, mi ez kérem szépen? Kocsmatúra? Ezen felbuzdulva az Anna vett is egy túraindító Jägert, ami körbejárt. Tank tele, startfotó, így pontban 10-kor nekivágtunk a túrának.
A faluból kijutva a Dera-szurdokba vetettük magunkat, ami amellett, hogy csodálatosan szép, legalább annyira kedvelt úti cél. Hemzsegtek a kirándulók a patak völgyében. Az egyik fán kiaggatott kiírás szerint a szurdokban lévő gyalogoshidak balesetveszély miatt részben elbontásra kerültek, így a kék jelzés nehezen járható. A kék háromszöget ajánlják helyette, mely a hegygerincen vezet, ehhez képest mindenki – köztük mi is – az eredeti útvonalat választotta. Azt nem értem miért nem bontották el teljesen a hidakat, mert így nyilván mindenki ott próbálkozott, legyenek azok bármilyen pocsék állapotban. Volt is pár nyaktörő/bokaficammal fenyegető rész, de szerencsére mindenki megúszta a farönkökön/sziklákon való mászkálást/ugrabugrálást. A technikás részek után ismerős arcot szúrtam ki. Az olimpiai bajnok vízipólós Varga Dániel gyerekeivel kirándult, kérdeztem is a csajoktól, hogy felismerték e, szerintük kicsit túl hangosan is… (Amúgy Dani az OSC edzője jelenleg, előző nap bukta el épp az Eurokupa visszavágóját ötméteresekkel a Szolnokkal szemben, nyilván azért jött ide, hogy kiszellőztesse a fejét.)
A Szent-kúthoz értünk az erdei szakasz fénypontjaként, itt ültünk le és ebédeltünk meg. Kaja után a Szent-kútnál az Annával, majd a Mónival is pumpáltam…, akarom mondani nyomtam…, így sem sokkal jobb azt hiszem… Szóval megtöltöttük a kulacsokat a nyomóskútból, a kirándulók eme műveletből csak a hangos nyögésekre figyelhettek fel… Mi mindenesetre jót mulattunk a dolgon. Jöhetett a túránk első emelkedője, ami szépen megágyazott a Kevélynek. A Mackó-barlanghoz ezúttal nem másztunk fel, ahogy a Nagy-Kevélyhez (534 m) sem, beértük a Kis-Kevéllyel (481 m), a szerpentin utolsó pár kanyarja után jól is esett a pihenő a padon. A Kevély-nyergen pecsételtünk, majd lefelé ereszkedtünk. Az Anna fatáncolt, felmásztunk a Nagy-Kevélyi Kőfülkéhez, kimásztunk a sziklára a panoráma kedvéért. Aztán útbaigazítottunk egy párt, akik az Egri várat keresték (mármint nem az eredetit, hanem a másolatát, ahol a filmet forgatták), de mi nem arra folytattuk az utunkat, hanem a Teve-sziklához. Onnan először ugyan Pilisborosjenő felé indultunk, ám nem a kék útvonalon, így plusz kilométert tettünk bele a lábainkba, mielőtt erre rájöttünk, majd visszafordultunk. Megjegyzem másodjára sem találtuk meg a jelzést, mert az fent vezetett, mi pedig leereszkedtünk a Teve-sziklához, na mindegy. Párszáz méter után rátértünk a kékre.
Utolsó érintett részünk az ún. Köves-bérc volt, ami kedves kis erdei befejező/levezető szakasznak tűnt, ám a végén azért bekeményített, mikor az ugyan nem meredek, de viszonylag hosszú sziklás/köves részen kellett leereszkedni Pilisborosjenőig. A repce-, és epermező mellett a vasúti sínen átkelve a sínek melletti kis ösvényen értük el a téglagyárat. (Ide értünk a hármashatárhegyi túránk végén is.) Ezúttal viszont a busz helyett gyalog mentünk az ürömi vasútállomásra, ami egy jó kilométer volt pluszba, azaz 20 km fölött zártuk a túrát. Egy kóbor kutyus követett minket az állomás peronjára, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a másik padon egy öreg fószer kővel dobálja az állatot. A második dobásnál odaordítottam neki, hogy nagyon gyorsan fejezze ezt be, mire ő: „Ez a mi kutyánk.” (Ott volt az öreggel a lánya, meg az unokái.) Ja, így már értem, ha az övé, akkor azt csinálhat vele amit akar. Valamit még visszapofázott nekem, mire csak annyit vetettem oda, hogy: „Kussoljál el!” Bevallom eléggé felpaprikázódtam, de nem tűröm, ha valaki bántja az állatokat. Mindenesetre a legkevésbé sem hiányzott eme kis incidens a pompás, ámde kimerítő túránk végére.
Országos Kéktúra
15. szakasz:
Pilisszentkereszt – Üröm
Kb. 21 km (max magasság 432 m, össz. emelkedés 375 m, lejtés 460 m)
6:53:00
Kb. 3,05 km/h (19:41/km)
101 bpm (átl.)
147 bpm (max.)
Kb. 3400 kcal
