A nyáron megfogadtam, hogy amíg a koronavírusnak nincs vége, addig nem nevezek több versenyre. Elegem volt az ostoba látszatintézkedésekből, a maszkviselésből és a rajtoknál erőltetett távolságtartásból, ami aztán az első 50 méter után semmit nem ér. Aztán egyre inkább úgy éreztem, hogy mégsem akarom kukába dobni az egész őszi szezont, néhány versenyre csak el kéne menni. Az egyik a Kolonics György Emlékfutás 2020 volt a BBU szervezésében, melyről már írtam 2017-ben (amikor elmosott minket az eső), 2019-ben pedig Peti osztotta meg tapasztalatait a versenyről.
Az idei évben együtt futottuk le a 21 kilométeres távot. Ő a 3 óra 30 perces maratonja után érthető okokból nem erőltette különösebben a tempót, én meg az idén ugye alig futottam, úgyhogy eleve esélytelen volt 2 óra alatti időnek még csak a gondolata is.
Tökéletes őszi futóidőnk volt, kicsit ködös, de alapvetően rövidnadrágban futós. Nem volt sok induló, a Római-parton is kényelmesen elfértünk. A Duna menti nemrég átadott, teljesen felújított kerékpárúton is átfutottunk. A beszélgetős tempó ellenére a 18. kilométer után jelentősen fáradni kezdtünk. 19-nél értünk a hídra, 20-nál már minden bajunk volt, nagyon vártuk a végét.
2 óra 9 perces idővel értünk célba ami olyan 6:05-ös tempónak felel meg. Azt hiszem a körülményekhez képest kihoztuk a maximumot 🙂
Kolonics György Emlékfutás 2020 galéria
