Királyrét – Nagy-Hideg-hegy útvonalon tettem egy 21 kilométeres túrás igazi télies időben. Képes beszámoló következik.
Királyréten 2007 óta fizetni kell a parkolásért amivel semmi gond nincs, de ahogy én ma láttam ezt a rendszert működni az valami egészen szürreális. Ki van téve egy automata amiből parkolójegyet kellene venni, de ez valamiért nem működik. Gyanítom, hogy nem mostanában romlott el, mert vele szemben egy őskori Opelben ült egy srác aki odajött és neki kellett fizetni. Mivel tél van és szerencsétlen nem akar halálra fagyni, egész nap járatja a motort, ami nem mondható éppen környezetbarát fűtési megoldásnak. Ezen még túl is tettem magam, viszont amikor délután visszaértem, nagyjából 30 autó állt a parkoló előtti út mentén, ami kívül esik a fizetős zónán.
Tehát csináltak egy fizetős parkolót, fizetnek külön egy embert aki ott ül egész nap (és elpöfög egy tank benzint), de közben a parkoló előtt meg lehet állni ingyen. Ha az így elbukott pénzeket behajtanák, nagyjából fél év alatt összejönne egy fűtött konténerre a srácnak…
Királyrét
Azért szeretem ezt a helyet, mert rengeteg irányba el lehet indulni, és úgy lehet nagyobb távokat bejárni, hogy sehol nem kell ugyanazt az útvonalat kétszer érinteni. A most következő útvonal legnagyobb előnye, hogy nincs benne hullámvasút. Ahogy elérjük a túra legmagasabb pontját, onnantól végig lejt az út.
A kék négyzet jelzésen indul a menet. Nem kell sokat gyalogolni az első látványosságig, a Királyréti horgásztóig.
Továbbhaladva hamarosan lesz egy forrás a bal oldalon. Neve nincs, névtelenként szerepel térképen. Mellette egy vadonatúj, frissen készített fatábla, melyen A kilenc csodaszarvas szövege olvasható. Annyira új, hogy még éreztem a lazúr illatát.
Pár perc séta után következik a Bajdázói-tó, ami egy mesterséges tó melyet az 1700-as években hozták létre és bányászati tevékenységekhez szükséges víz tárolására használták. Később aztán a bányászat megszűnt és a tavat rendbe hozták, élővilága pedig teljesen megújult. A zöld T betűs tanösvényen negyed óra alatt kényelmesen körbe lehet sétálni.
És akkor idáig tartottak a látnivalók. Innentől kezdve hosszú és monoton felfelé gyalogolás következik mintegy 8 kilométeren keresztül. Nem az a folyamatosan szitkozódós, hardcore emelkedő, inkább az a fajta ami lassan de biztosan próbál megtörni.
Előttem úgy 100 méterrel ment két idősebb nő. Egész jó tempóban gyalogoltam, de egyre csak távolodtak, nem bírtam őket utolérni. Eddig azt hittem csak futásban vagyok gyenge, de úgy látszik túrában is van hova fejlődni.
Havas tájak
A szint emelkedésével lassan megjelent a hó is.
A hegycsúcs előtti utolsó elágazásnál balra vettem az irányt ahol egy rövid szakaszra bekeményít az emelkedő. Hamarosan elértem a Nagy-hideg-hegyi turistaházat. Kevés volt a hó, a sípálya sajnos nem üzemelt.
Ellentétben az elmúlt néhány túrámmal, most végre kegyes volt hozzám az időjárás és szikrázó napsütést fogtam ki. Egész messzire el lehetett látni a fák között.
Ez a túra legmagasabb pontja, 800 méter feletti magassággal. Innen legalább 6 különböző hosszúságú útvonalon lehet visszajutni Királyrétre. Én a kék útvonalat választottam ami a hosszabbak közé tartozik.
Lefelé nagyon kényelmesen lehetett haladni amíg havas volt az út. Útközben van egy jelzés ami levisz az Ilonka Panka kúthoz. Ez úgy 10 méterre van az úttól és vagy semmi nem látszik belőle, vagy én nem fogtam fel, hogy mit is kellene nézni 🙂
Az Inóci vágáson ereszkedtem lefelé és hamarosan elértem a Barna Ferenc emlékkövet. A fiatalember 1935-ben hunyt el ezen a helyen síelés közben. A keresztet és a táblát túratársai állították emlékére.
A lejtő vége felé közeledve egyre nagyobb volt a sártenger. Szerencsére a teteje fagyott volt és lehetett rajta lépkedni, de a lazább részeken simán elsüllyedtem bokáig.
A Kisinóci-rétnél ráálltam a zöld jelzésre és hamarosan visszaértem Királyrétre 04:32:52-es idővel. Ezzel véget ért a Királyrét – Nagy-Hideg-hegy túrám.
A túra hossza 21 km, a gigatérkép ide kattintva látható.