Az év utolsó napján részt vettünk egy laza futáson mely a Magyar Olimpiai Bizottság fémjelzése alatt futó Ötpróba Rióba sorozat részeként került megrendezésre a Margitszigeten. Mivel több sportág közül is lehetett választani és olcsó volt a nevezés, jelentős volt az érdeklődés.

Ágival online előneveztünk egy laza szigetkörre. Félmaratonhoz már semmi kedvem nem volt, és mint utólag kiderült okos döntés volt kihagyni a hosszútávot. Bankkártyával fizettük ki a 2.000 Ft-os nevezési díjat, majd megkaptunk a visszaigazoló levelet egy vonalkóddal. Csodálkoztam is, hogy milyen jól meg van oldva, biztosan csak annyi lesz, hogy leolvassák a vonalkódot a helyszínen, és egyből megkapjuk a rajtszámot.

Gondok a szervezéssel

Mielőtt komolyabban belekezdenék a szervezés viszontagságainak boncolgatásába, ejtenék pár szót az időjárásról. Nagyon enyhe decemberünk volt, 5-10 fokos nappali csúcsokkal. 31-én azonban megjött a téli idő, és sokkal hidegebb volt, mint az előző napokban. Hiába volt verőfényes napsütés, a hőmérséklet fagypont alatt volt a reggeli órákban. Ilyen időjárási viszonyok mellett nem értem, hogyan gondolták a versenyközpontot szabadtéren, nyitott sátrakban felhúzni.

A futamunk előtt több, mint egy órával értünk ki a Margitszigeti Atlétikai Centrumba. Meglepetésként ért az embertömeg ami elénk tárult, de mivel a BBU-s csapat nyerte meg magának a szervezés jogát, úgy gondoltam nem lesz probléma. Elég sok BBU által szervezett versenyen voltam már és mindig minden flottul ment.

Beálltunk az előnevezetteknek fenntartott sátorhoz a sorba és vártunk. A sor méretét így kell elképzelni:

Egyik sorból a másikba

Legalább 25 perc telt el, mire sorra kerültünk. A szervező lányok teljesen szét voltak már fagyva, a kezüket alig bírták mozgatni. Közben megpróbálták a mobil gázmelegítőket a sátrak alá behozni, de ilyen hidegben és ekkora nyitott területen ezen eszközök gyakorlati haszna egyenlő a nullával.

Elvették a vonalkódos papírt és közölték, hogy álljunk be a következő sorba. A vonalkód értelme végül is nem derült ki számomra.

Beálltunk a második sorba, itt már hamarabb végeztünk. Kaptunk egy karszalagot amit utána sehol senki sem ellenőrzött, tehát érdemi dolog itt sem történt. Továbbküldtek a következő sorba.

A harmadik sor aránylag gyorsan ment, kaptunk egy zsákot, benne a pólóval. A beígért szilikonkarkötő nem volt benne a csomagban, de nem akartam szóvá tenni, mert fél óra sem volt a rajtig és még át is kellett öltöznünk.

Következett a negyedik sor, ahol végre fel tudtuk venni a rajtszámot. Ez gyakorlatilag a legfontosabb része a nevezési folyamatnak, és nem kértek semmiféle papírt, bemondás alapján adták ki a rajtszámokat.

Összesen tehát négyszer álltunk sorba mintegy 40 percet mire sikerült mindent elintéznünk. Sejthető volt, hogy más nem lesz olyan szerencsés, mint mi, ugyanis a sor már jóval nagyobb volt mire végeztünk. Berohantunk az öltözőbe, közben innen-onnan hallottunk olyasmiket, hogy később lesz a rajt, és több futam lesz a csúszás miatt. Mindenki tanácstalankodott, kérdezősködött jobbra-balra, mert a szervezők semmilyen hivatalos információt nem közöltek a csúszás miatt várható fejleményekről.

A rajtot úgy értük el, hogy tök utolsóként tudtunk elindulni. Az alábbi képen látszik a mezőny vége, oda tudtunk csak épphogy beállni.

Mikor már futottunk ki a stadionból, akkor hallottam amint bemondják, hogy indítanak fél óra múlva még egy futamot, mert rengetegen még mindig sorba állnak a nevezésnél.

Rajt után

Szép lassan lekocogtuk a körünket, jó sokan voltunk. Futás közben már jobb volt a hőérzetünk, ez a része kimondottan kellemes volt a napnak. Amikor beért a mezőny, indították a következőt. Ezzel nem lett volna gond, csak az a baj, hogy ez bő 40 perces csúszást tett bele a programba, ami a félmaratonra nevezettekkel elég durva kicseszés. Egy szigetkörnél tök mindegy mikor indul el az ember, de, ha négyet kell belőle futni, akkor arra azért melegíteni kell, időzíteni a kaját, ilyesmik. Hosszúttávnál nem lehet késni a rajttal, semmilyen indokkal!

Úgy volt, hogy Farkas Úr bevállalja az 1500 méteres úszást a próbák közül, de amikor meglátta a tömeget a nevezésnél, el is ment a kedve. Pedig ő utánunk jött két órával, de ennyi idő is kevés volt a nevezéssel kapcsolatos problémák megoldására. A legjobb az egészben, hogy az a sor ahol nem az előnevezettek álltak, sokkal gyorsabban haladt. Hamarabb el tudtad intézni az egészet a helyszínen, mintha előneveztél volna.

Napokig követtem utána Facebook-on az eseményt. Nagyon sok felháborodó vélemény érkezett a nevezéssel kapcsolatban. Többen otthagyták a sort és inkább veszni hagyták a befizetett pénzt. Aztán két héttel a verseny után elkészültek a szilikonkarkötők is, amit személyesen lehetett volna utólag átvenni. (Mármint annak aki emiatt külön elmegy a nevezési irodába.)

Nagyon jó lett volna ez az egész, ha nincs ez a szerencsétlenkedés a nevezéssel. Érthetetlen miért kellett 40 percet várni, több helyre sorba állni, és miért nem voltak előre összekészítve a csomagok a rajtszámokkal.

A szervezők többször is elnézést kértek a technikai nehézségek miatt. Reméljük tanultak a hibáikból és többet nem fordul elő ilyen.

Ötpróba Rióba galéria