Bár nem gondolom, hogy Petőfi az úszás nagy szerelmese lehetett valaha is, de bízom benne, hogy sem őt, sem az emlékét nem sértem azzal, ha egy gondolatát ellopom és némileg „testre szabom”. De mindig a fent leírt mondat szólal meg a fejemben, mikor úszni támad kedvem.

Ez elég sűrűn megtörténik – pszichológusom szerint van kiút – mert egyszerűen nem hiszem, hogy létezik az úszásnál jobb és egészségesebb sport és ezért rendre megtalálható vagyok egy-egy uszodában. Minden izmot megmozgat, az ízületeket védi, komolyabb sérülést művészet szerezni úszás közben. A legnagyobb veszély az önjelölt Gyurta Danik pillangózásai jelentik, akik tenyérállással a vékonyra szabott sávok kellős közepén úgy robbannak ki a vízből, mintha az egész uszodát lefoglalták volna saját maguk részére. Szemmel láthatóan az sem érdekli őket, hogy mások is vannak a vízben és egy rosszul sikerült találkozás eredménye az lehet, hogy a vétlen alanynak az úszószemüvege úgy beépül az arcába, hogy a saját anyja sem ismerné fel. Akinek volt már ilyen kissé kellemetlen pillanata az tudja miről is beszélek. Némileg fáj! De ilyen baleset lényegében bármikor és bárhol történhet az élet során, erre hivatkozva nem illik lemondani egy jó kis úszást.

Igen, egy tudatos polgár legyen kényes a testi és lelki egyensúlyára és tegyen is érte. Ezzel is javítva a saját és környezete állapotát. Talán itt (is) kezdődik az igazi polgári értékrend, de ez messze vinne, nem is ez lenne a lényeg. A lényeg inkább az, hogy hol és miből ússzunk? Két olyan kérdés, amire lazán lehet válaszolni, hogy uszodában és pénzből. Igen, ez így igaz, és itt kezd inogni a történet. Ugyanis az uszodák rendesen le vannak terhelve. Az úszni akarok nagy része – bármilyen meglepő – csak munka után ér rá. De akkor kezdődnek az oktatások is. Egy átlag uszoda rendelkezik két medencével – jó esetben – az egyik 25 méteres, míg a másik 33 méteres, szintén jó esetben.

Az általunk leggyakrabban látogatott intézmény is az említett medencékkel rendelkezik. Azért, hogy elkerüljük a tumultust – két társammal együtt -, igyekszünk a saját honlapjukon megtalálható „Medencefoglaltság” táblázatot áttekinteni. Mikor viszonylag kevés a bérelt sáv, jó ötletnek tűnik az úszás. A baj csak az, hogy ez a táblázat – sokadszorra – köszönő viszonyban sincs a valósággal. Három sáv foglalt a táblázat szerint, akkor négy lesz lefoglalva, vagy akár öt a való világban. Persze, egy-egy sáv nem a világ, de mégis, adott esetben ez ellehetetleníti az úszást. Ugyanis egy sávban 7-8 ember már nem tud rendesen úszni vagy csak igen bajosan.

Márpedig az uszodák a nap egy nagy részében zsúfolásig vannak. Értem én, hogy egy intézménynek a bérlés hoz biztos bevételt. Persze kissé visszás ez egy olyan uszodánál, ahol a tulajdonos önkormányzat a működtetést a csúnya-csúnya versenyszférától azzal az indokkal vettél el az intézményt, hogy a köz akarata nem érvényesült megfelelően. Csak jelzem, hogy akkor jobban érvényesült a köz akarata. De mondom, értem én az uszoda álláspontját is, hiszen profit nélkül nem lehet fenntartani sem épületet, sem rendszert.

Ez a „Medencefoglalási” táblázat dolog inkább csak zavar az 1.500 Ft-os belépő fényében. Különösen akkor, ha megnézzük a férfi zuhanyzó állapotát, amit nem csak azért nem fotózok le, mert 18 év alattiak is olvashatnak minket, hanem mert talán még enni szeretnének egyesek a mai nap folyamán. Legyen elég annyi, hogy repedező és beszakadt falak, kidőlő térelválasztók és underground formavilágot idéző penészfoltok mindenhol.

De az igazi probléma az, hogy kevés az uszoda. Nem számoltam meg pontosan, hogy Budapesten mennyi a számuk, de nem sok az biztos. De nem is elegendő. Azt gondolom, hogy a tucat számra épülő és szépülő stadionok nélkül még sokáig meglennénk, erről a ritka tehetséges focistáink kezeskednek. Viszont – ha már annyira azt gondoljuk, hogy a vízi sportok magyar sportok – akkor medencékre szükség lenne. Nem egyre és nem kettőre, hanem sokra, ha nem is rögtön ezerre!

Végül bemásolnám a meg nem nevezett intézmény reakcióját a levelemre, amiben – egyébként úriemberhez méltó stílusban – kifogásoltam a csak proli fizető nevében a folyamatos rossz tájékoztatást az uszoda telítettségéről:

„Kedves Nagy Tamás!

Köszönjük szépen az észrevételt, és elnézését kérjük a kellemetlenségért!

Megértését köszönjük!

Üdvözlettel:

XYZ”

Ennyi…

Nagy Tamás

Galéria