Nem is annyira túra, inkább edzésnek felel meg az útvonal. Budapest – Budakalász – Pomáz – Dobogókő – Csobánka – Pomáz – Szentendre – Budapest. A táv 90km, a Déli Pályaudvartól számolva. A nettó idő 5 óra, ami összesítettben 17.8-as átlagot jelent. A 10km/h tempójú mászás Dobogókőre sokat rontott az ügyön, sajnos sosem voltam hegyi menő.
Fél 9-kor indultam, első megállóm szokás szerint a Filatorigát volt, ahol mindig lövök egy-két képet az aktuális rajzokról.
Békásmegyernél kereszteztem a HÉV-et, majd az országúton folytattam a tekerést Budakalász felé.
Budakalászon megnyugodva tapasztaltam, hogy Dobogókő mindössze 21km. Mi az nekem…
Pár kilométer után elértem Pomázt.
Pomázon már érezhető, hogy emelkedik az út. De jó lesz visszafelé!
Pomáz után nem sokkal van egy elágazás Csobánka felé. Majd visszafelé, most irány Dobogókő!
Innentől az út végig emelkedik.
A pihenőket érdemes olyan helyekre tervezni, ahonnét van kilátás.
Néha forduljunk meg és gyönyörködjünk a tájban.
Pilisszentkereszt a következő település, az óra itt már 31 megtett kilométert mutatott.
Pár percre itt is érdemes megállni, körülnézni és felkészülni az utolsó legnehezebb szakaszra.
Pilisszentkereszten van egy tábla, mely szerint Dobogókő már csak 5km. Többször is lemértem ezt a távot bringával, innen még minimum 7km mire elérjük Dobogókő határát. Az eltérés csak 2km, de figyelembe véve, hogy innentől kezdve kőkeményen emelkedik, azért ez nem elhanyagolható. Tehát aki ezt az útvonalat választja Dobogókő felé bringával, az számoljon vele, hogy Pilisszentkereszttől még jó 7km-t kell emelkedőn tekerni.
És végre elértem első úti célomat.
Az egyik legszebb panorámát Dobogókőről láthatjuk a Pilisben. A kötelező turista képet ezúttal is megcsináltam.
Visszafelé igazi örömbringa következett, csak engedni kell a gépet és néha fékezni a kanyarok előtt. Ezen a szakaszon könnyedén elérhető a 70km/órás tempó is, de azért csak óvatosan!
A csobánkai elágazásnál befordultam ahogy ígértem, nehogy már ez kimaradjon.
Csobánka szép kis település, mely a hegyek között fekszik.
A főtér szépen rendbe lett hozva, itt áll meg egyébként a busz is, ha gyalogosan érkezünk túrázni.
A főtérnél megfordultam, majd visszatekertem Pomázra. Nem akartam ugyanarra menni, amerre jöttem, ezért Pomázon elfordultam Szentendre felé. Néhány unalmas országúti kilométer után elértem Szentendrét.
Szentendre határától a 6-os kerékpárúton mehetünk tovább Visegrád felé, de itt már 60km körül jártam, úgyhogy hazafelé vettem inkább az irányt. Ha bemegyünk Szentendrére, innentől kiváló minőségű, tükörsima, sávokkal elválasztott kerékpárúton tudunk haladni. Viszont amíg Budapestről idáig eljutunk ezen az útvonalon, az gyalázat.
Erről az útról sokan azt gondolják, hogy kellemesen el lehet kerékpárral jutni a Római partról Szentendrére. Ez nagyjából rendben van, leszámítva néhány szakaszt, pl. ezt a durva köves részt. Képen nem tűnik vészesnek, de egy átlagos embernek aki nagy ritkán bringázik, nem épp a legkellemesebb élmény egy ilyen úton tekerni. Az aszfaltozott részek sem sokkal jobbak, dugig vannak kátyúval.
A táblák kevés helyen vannak kitéve, most is legalább 3x állítottak meg szembejövők, hogy ez az út merre visz, vagy, hogy jó irányba mennek e egyáltalán.
Az erdei részen hatalmas kátyúk és tócsák voltak a reggeli eső miatt. Több családdal is találkoztam akik kétségbeesetten próbálták teljesíteni a szakaszt úgy, hogy ne legyenek sárosak. Nekem már mindegy volt, úgyhogy átgázoltam mindenen, csak érjek már haza végre.
A sáros részről kiérve ismét durva köves út következik. A távolban látható család is tőlem kért útbaigazítást, de mikor meglátták a bringám, meg azt, hogy még a napszemüvegemen is áll a sár az iménti szakasztól, inkább visszafordultak.
Nemsokára visszatér az út a Duna mellé. Amikor magas a vízállás a kerékpárút az első, amit elönt a víz. Ennek megfelelően hiába van kiépített bringaút, ha az tele van sárral és kidőlt fákkal. A képen nem látszik, de a lábam majdnem benne volt a vízben, pedig a kerékpárútról fotóztam.
Szerencsére ez a szakasz sem tart sokáig, a Megyeri híd alatt áthaladva normalizálódik a helyzet.
Ezután egy kellemesebb szakasz következik, széles kerékpárúttal, mely végül a Római partba torkollik, ahol nyári időben rengetegen vannak, úgyhogy csak óvatosan lehet tekerni a sok ember között.
Bónuszként belekeveredtem a Szigetről hazafelé tartó embertömegbe. Beletelt vagy 15 percbe mire átsodródtam a tömeggel, és visszataláltam a kerékpárútra.
Fél 3-ra értem haza délután, dög fáradtan. Elszoktam a hosszabb távoktól mostanában, de azért jól esett végre egy kicsit kalandozni a Pilisben.
